Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - RECENZIÓK - Kovács I. Gábor: Kósa László: Tartozni valahová. Protestantizmus és református azonosságtudat
Recenziók 113 Kosa László: Tartozni valahová. Protestantizmus és református azonosságtudat Kolozsvár, Koinonia Kiadó, 2009.197 old. A recenzió írója régi adósa az ismertetendő könyv szerzőjének, Kosa Lászlónak. Engedtessék meg nekem ez a recenzióban szokatlan szubjektív hangütés, mert mindez összefügg a tanulmánykötet meghatározó témájával, a református értelmiségi azonosságtudattal. Ugyanis ároni család fiaként a pesti egyetemre kerülve sokat segítettek önmagam, református értelmiségi mivoltom megőrzésében azok a találkozások, azok a nem is túl gyakori beszélgetések, amelyeket a csak néhány évvel idősebb, mégis atyai pártfogónak érzett Kosa Lászlóval, a gyulai templomtorony tövében felnőtt kollégával folytattam. A legújabb nemzedék azt hiszem nem érzi, s általában a nyugatiak sem fogják fel annak a szikár, súlyos mondatnak a drámáját, amellyel Kosa László kezdi válaszát abban az ismertetett könyvben is szereplő interjúban, amely eredetileg a zürichi kiadású Die Reformierten. Suchbilder einer Identität című reprezentatív nemzetközi kötetben jelent meg: „Úgy vagyok református, hogy életem nagy része kommunista diktatúrában telt el.” A könyvnek ez az egyik kulcsmondata, amely nagyrészt meghatározza azt a poziciót, ahonnan a szerző megszólal. A kötetben szereplő összesen tizenhat írás 1990 és 2007 között született. Kosa László korábbi, a protestáns művelődéstörténettel foglalkozó tanulmányai egyébként 1993-ban Egyház, társadalom, hagyomány címmel jelentek meg a Protestáns Közművelődési Egyesület sorozata, a Societas et Ecclesia nyitó köteteként. A mostani könyvecskében közölt, 5-30 oldalas terjedelmű tanulmányok, előadások, publicisztikák a rendszerváltoztatástól eltelt, ma már külön történeti szakasznak tekinthető időszak alatt elszórtan jelentek meg. Azaz nem előre eltervezett tanulmánykötettel van dolgunk. Az első betűtől az utolsóig folyamatosan olvasva mégis következetesnek, koherensnek érezhetjük az egészet. Ez alapvetően a szerző személyiségének szilárdságából, integritásából, szemléletének kiforrott állandóságából következik. Egyetlenegy olyan mozzanat van, ahol némi ellentmondást vélek felfedezni. Ennek forrása is az az ismeretanyag azonban, amelyet a szintén Kosa László által vezetett Reformátusok Budapesten című kutatás tárt fel, s amely meg is jelent a hasonló című kétkötetes fundamentális műben. (Bp., Argumentum - ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, 2006.) Erre a kérdésre még visszatérünk. Fontos a kötet koherenciáján belül a szépen megmutatkozó szerkezeti ív, ami a különböző időpontokban keletkezett írások szerencsés sorba rakásából következik. Említettük, hogy a szerző pozícióját a történelmi fordulópont, a krízishelyzet határozza meg, tudniillik az ateista, egyházromboló, egyházellenes hatalom összeomlása s a megépülés reménysége. „Juhaimnak maradékát összegyűjtöm” - idézi Jeremiástól illetve a Felebarát című erdélyi szórványgondozó lap fejlécéről 1991-