Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - RECENZIÓK - Szlávik Gábor: Hirschmann, Vera-Elisabeth: Horrenda Secta. Untersuchungen zum frühchristlichen Montanismus und seinen Verbindungen zur paganen Religion Phrygiens
Recenziók 99 rázza meg kellőképpen azt, hogy a világ közeli végét (synteleia [se. azonos]) váró, és az arra való felkészülést hirdető montanistáknál miért volt szükség a gyülekezet tulajdonát képező vagyonra. Miért gyűjtött egy, kifejezetten ezzel a feladatkörrel megbízott tisztségviselő adományokat (így, feladatköre nevéből adódóan,37 nyilván pénzbeli hozzájárulást is) nemcsak a gazdagoktól, de szegényektől, sőt még az özvegyektől és az árváktól is?38 A munka végén található a szokásos összegzés, ahol a szerző egyúttal beszámol a kutatás - megítélése szerint megvalósult - eredményeiről (TV. Zusammenfassung und Ergebnisse; 139-145.). Több ponton mindez szervesen kiegészíti, sőt részben egyértelműbbé is teszi a korábban már mondottakat. (III.1.) Fejtegetéseink összegzéseként megállapíthatjuk, hogy Vera- Elisabeth Hirschmann monográfiája a rendelkezésünkre álló tények alapos mérlegelésén alapuló munka, amely szinte maradéktalanul megvalósította az alcímben megjelölt feladatát, illetve az Előszó ban megjelölt kutatási célkitűzéseket (22.). Hirschmann könyvéből megtudhatjuk, hogy pontosan miben is álltak a montanista mozgalmat kezdettől fogva érő és formáló „pogány” hatások, amelyek kimutatása a könyv alapvető célja volt. Mindazonáltal a lényegi kérdés megválaszolatlanul maradt. Megítélésem szerint ugyanis nincs kellőképpen tisztázva, hogy miért éppen Phrygiában, egy - egészét tekintve - gazdag tartomány (Asia provincia) szegény peremvidékén bontakozott ki az orthodox egyházi íróktól később ’a phrygiainak nevezett eretnekségként’ aposztrofált,39 vagy éppenséggel ’a phrygiaiak esztelenségének’ nevezett«0 montanista mozgalom.«1 Ugyancsak hiányolom a kötetből a montanizmus a kor keresztény egyházán belül elfoglalt helyzetének pontosabb megjelenítését. Még akkor is, ha a monográfia megírásának deklarált célja a montanista mozgalmat ért „pogány” hatások kimutatása volt. Úgy vélem, mindenképp szükség lett volna a Paraklétos alakjának közelebbi meghatározására, hiszen Montanos, a mozgalom legfőbb „prófétája”, a Paraklétos inkarnációjaként határozta meg magát követői előtt.«2 37 Pvaktér khrématón - a fentebb már említett ’pénzbegyűjtő’. 3« Vö. Euseb. HÉV 18,7. 39 Euseb., HE V 16,1. «° Sókratés, Historia ecclesiastica [’Egyháztörténet’] 11,37. «’ L. ehhez egy korábbi, az Egyháztörténeti Szemle internetes portálján belül megjelentetett, tanulmánnyá átdolgozott előadásomat: »Der Montanismus als Widerstandsbewegung im Frühen Christentum?«. «2 Terjedelmi okokból nem foglalkozhatunk itt Jézus küldöttének, a Krisztus helyébe lépő Paraklétosnak a János-evangéliumban többször is szereplő alakjával: vö. G. Bornkamm, Der Paraklet im Johannes-Evangelium. In: Geschichte und Glaube Bd. I, Kaiser Verlag, München 1968; 68-89. Pontos értelmezését (elsődlegesen létrejöttének forrását, illetve a számos elemből
