Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Borbély Tamás: Alexandersohn Jonathán és a csabai rabbiper
Alexandersohn Jonathán és a csabai rabbiper 77 Ez a vallomás, mely állítólag Alexandersohn véleményét tükrözi, teljes mértékben szemben áll a hellenizmus utáni zsidóság hagyományaival.« Az első egyházi eljárás ítélete A csabai rabbi per első felvonása után a három rabbiból álló bírói testület kimondta, hogy „az előbbiekből tisztán és világosan kitűnik, hogy ő [Alexandersohn] éppenséggel istentagadó és nem egy törvénytudónak, hanem egy azzal ellentétes embernek tulajdonságaival bir”.46 A hejőcsabai közösség számára tehát megfelelő döntés született. Az Alexandersohn ellen felhozott vádak és vallomások elegendőnek bizonyultak az ítélet meghozásához. A leginkább elhíresült vád a csabai rabbi ellen a lélek halandóságának hirdetése, amely teljesen ellentmond a középkori-koraújkori zsidó vallási felfogásnak. A forrásban még azt is kiemelik, hogy ,,a’ halhatatlanság ’s a’ jövendő életbeni jutalom vagy kárhozat megtagadása által minden józan vallás alapelvei ellen”47 is vétkezett a porosz rabbi. Ezek után nem csoda, hogy a kor neves magyarországi rabbijai egytől-egyig határozottan elítélték az eretnek tanokat hirdető Alexandersohnt. Löw Eleázár abaújszántói rabbi korábban személyes konfliktusba is került a csabai rabbival és a bírói tisztet betöltött rabbikat is ő nevezte ki. Mint általában mindenki, ő is megemlíti Alexandersohn szónoki tehetségét, amit ő „hízelkedő” beszédnek tart, és már-már mint sátáni jelet említ. A rabbiban - mint mondja - „semmi Isten félelem benne nintsen,” és gonoszságában másokat is igyekezik letéríteni az isteni útról. Alexandersohnt a megszületett döntés után tilos „rabbinusnak” vagy oktatónak nevezni, ehelyett inkább a „tisztátalan” titulus használandó. Az abaújszántói rabbi is külön kiemeli a lélek halhatatlanságának megkérdőjelezését, hiszen a rabbi - mint írja - lényegében „az egész Szent írást ez által meg tagadja nyakassan és ingerlő képen”. Lőw Eleázár levele a következő felszólítással végződik, ami mutatja a rabbi elleni érzések mélységét: mint gonosz csábítót „gyűlöljék ezek a Teremtő ditsőségére”. A balassagyarmati Asch Meier hasonlóan élesen vélekedik Alexandersohnról az ítélet után. A rabbi sajnálatát fejezi ki azért, mert korábban ajánlólevelet adott ki a bűnösnek, igaz, akkor még nem is sejthette azt, hogy valójában „nem érdemes hogy Rabbi hivatalt viselhessen”. A balassagyarmati rabbi - akit Szófér Mózes legkiválóbb tanítványai között tartanak számon - szintén a lélek halandóságának hirdetését emeli ki, mint a hejőcsabai rabbi legfőbb vétkét. Hirsch Heller ugyancsak igen elítélő hangon írja le véleményét. A neves Talmud- tudós, amikor Bonyhádról távozni készült, akkor pályázott 'is Szigeti Jenő: Az Ószövetség felfogása a halál utáni életről. In: Lélek, halál, túlvilág. Szerk.: Pócs Éva. Bp., 2001. 76-79. p. 46 Kohn, 1898-1899. 325. p. 17 B-A-Z.M.Lt. IV. 501/e. 2555/1838. sz.
