Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: A forradalmi változások és a magyarországi egyházmegyék álláspontjának hatása az erdélyi római katolikus egyházmegyére 1848-ban
A forradalmi változások és a magyarországi egyházmegyék 65 hivatalából tett elmozdítását örömmel értettük; hasonlóképpen elcsapni kívánjuk a szebeni esperest is, mint a magyar nemzetnek megátalkodott ellenségét”. A marosvásárhelyi esperes a következő megjegyzéssel hitelesítette ekkor a jegyzőkönyvet: „Hogy az esperetsi munkálat után ezen jelen munkálatban látzott a többség megállapodni, kivévén az udvarhelyi és szebeni esperestekről való jegyzést, minthogy arról szó nem volt, ezennel hitelesítem.”11« A zsinaton viszont az ennyire radikális megfogalmazás nem került elfogadásra, s éppen ennek fényében értékelendő az alcsíki kerületnek 1849 nyarán beadott kérése, amelyben a zsinaton megfogalmazott elvek szellemében való eljárást sürgetnek. A kerületi jegyzők kinevezésében a püspök a zsinaton megfogalmazott elvek szerint jár el, figyelembe veszi a „kerületi papságnak a zsinati pontokra beküldött feleletei rendén felfejtett kívánságát”.* 120 S végül még egy dokumentumot idéznénk e kérdés kapcsán. 1849. október 26-án Csergő Antal máréfalvi lelkész a szegénységre való tekintettel kéri, hogy a püspök adventben engedélyezze a zsírral való főzést, a nagyböjtben szintén, természetesen leszámítva a heti három napot és a nagyhetet.121 A kérés azért is érdekes, mert a böjti fegyelem témája az egyházmegyei zsinat szerint is a nemzeti zsinat hatáskörébe tartozott. A püspök kánonjogilag helyes, s ugyanakkor jó pasztorációs érzékkel azt válaszolja, hogy az engedélyt adventre ugyan megadja, de ez nem általános érvényű rendelkezés, erről, s a nagyböjtre vonatkozó szabályról külön rendelkezést fog majd kiadni.122 Ezek az utasítások tehát azt bizonyítják, hogy a zsinati munkálat nem volt eredménytelen, a püspök életbe léptette a hatáskörébe eső, és az általa elfogadhatónak tartott javaslatokat. A zsinat érvényessége kapcsán harmadik megközelítésként vizsgálódásunk irányelvének választhatjuk azt a szempontot, hogy maga a püspök - aki egyházmegyéjében egyedül bír törvényhozó hatalommal - minek szánta, s minek tartotta e gyűlést. Ebben az esetben egyértelműen megállapíthatjuk: egyházmegyei zsinatnak. Oly értelemben, amilyennek azt a tridenti zsinat előírta. Nem feltételezhetjük csíktusnádi Kovács Miklósról, ként említi, Antalfi Ferencnek az „esperesi helyettes” címet adva. — GYÉFKL. Pl. - 393. d. 5. cs. 92/1849. -Kolozsvár, 1849. április 13.: Pakó János püspöki titkár felterjesztése Berde Mózes kormánybiztoshoz. “9 GYÉFKL. Pl. - 389. d. 11. cs. 1010/1848: Marosvásárhely, 1848. augusztus 12.: Marosi kerület beadványa. 120 Gábor János vízaknai plébánost a fogarasi kerületbe, Matskási János tűri plébánost a fehérvári kerületbe, Bögözi Lajos erzsébetvárosi plébánost az erzsébetvárosi kerületbe, Andrási Ferenc tordai plébánost a torda-aranyosi kerületbe és Györfi Lajos szászrégeni plébánost a marosi kerületbe. — GYTÍFKL. PL - 389. d. 11. cs. 1010/1848. - Kolozsvár, 1848. szeptember 13.: Kovács Miklós esperesi kerületei jegyzőket kinevező körlevele. 121 GYÉFKL. PL - 391. d. 24. cs. 516/1849: Máréfalva, 1849. október 26.: Csergő Antal máréfalvi lelkész levele Kovács Miklós püspöknek. 122 GYÉFKL. PL - 391. d. 24. cs. 516/1849: 1849. november 4.: Kovács Miklós püspök válaszlevele Csergő Antal máréfalvi lelkésznek.
