Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tabajdi Gábor: A III/III. Csoportfőnökség egyházi elhárító tisztjei a Kádár-korszakban
110 Egyháztörténeti Szemle X/3 (2009) szerep miatt az állambiztonságiakat a pártállam fontos, ugyanakkor folyamatosan csökkenő presztízsű szervezetének tekinthetjük. Működési elvek Az 1956-os forradalom utáni megtorlást és a hatvanas évek nagy egyházi pereit követően létrejövő elhárító osztályok feladatait az MSZMP új egyházpolitikájának2^ alárendelve határoztak meg. A társadalmi ellenállás felszámolása és az egyházak újbóli megtörése után látványos akciókra, nagyszabású koncepciós eljárásokra már csak elvétve került sor. A hatalom számára a legfontosabb feladattá a nyugalom és a rend fenntartása vált. Ennek érdekében az egyházi elhárítás területén is egyre finomabb technikákat alkalmaztak. így a III/III. Csoportfőnökség és társszerveinek „egyházüldöző” tevékenysége csak e sajátosságok figyelembevételével értelmezhető. A III/III-asok számára kiadott legfontosabb jelszó a „megelőzés”26 lett. E szerint az ellenségesnek tekintett cselekményeket, minél korábban büntető eljárások nélkül meg kellett akadályozni. Ennek megfelelően az egyházi elhárítás tagjai azok közül kerültek ki, akik megfelelő ismeretekkel rendelkeztek az egyházak belső életéről, illetve képesek voltak a titkosszolgálati eszközök hatékony használatára az információ- szerzés érdekében. Továbbá megfelelően tudtak segédkezni a párt és állami szervek vallás- és egyházellenes akcióiban. A IlI/IIl-i tehát lényegében a politikai igényekhez igazodva, tervszerűen működött az egyházpolitika segédszerveként. A másik fontos erény a beszervezésekben, a hálózati személyek irányításában elért jártasság volt. Az egyházi területen a hálózati személyek kiválasztását más „elhárítási vonalakhoz” képest is nagyobb körültekintéssel végezték. Mint az elmúlt időszak kutatási eredményei bizonyították, az Állami Egyházügyi Hivatallal szorosan kooperáló állambiztonsági szervek egyik legfontosabb célja az volt, hogy „lojális” (sok esetben beszervezett) egyháziakat jutasson vezető tisztségekbe. Az ígéretes jelölteket korán (a Katolikus Egyház esetén már a papi szemináriumokban) feltérképezték, és karrierjüket titkosszolgálati eszközökkel egyengették. Az eddig feltárt esetek tanúsága szerint a szervezet így jelentős sikereket könyvelhetett el. Belügyminisztériumi és pártiratok alapján az egyházak elleni munka a hetvenes évektől az állambiztonság sikerágazatának számított, amit a III/III-i. Osztály beosztottainak adományozott kitüntetések magas száma is alátámaszt. Egy 1973-as statisztika szerint a III/III-as csoportfőnökségen egyházi vonalon országosan 380 hálózati személyt - kategorizálásuk szerint: 23 titkos munkatársat * 25 A kádári egyházpolitika formálódásáról ld.: Szabó Csaba: A Szentszék és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai a hatvanas években. Bp., 2005. 25 A változó módszerekről és elvekről ld.: Agócs István r.őrgy.: A bomlasztás, leválasztás - elszigetelés, mint a realizálás módszerei. Bp., 1963. (BM Tanulmányi és Módszertani Osztály) - ÁBTL. ÁB. Gyűjt. 795.
