Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Busku Anita Andrea: Lonovics József a jozefinizmusról és az 1855. évi konkordátumról Európában
96 Egyháztörténeti Szemle X/3 (2009) gondolatmenetnek, sejthetően a jozefinizmus fordulópontként való megítélése kapcsán. Láthatóan fontosnak tartja a konkordátum fogalmának pontos meghatározását. A legfontosabb, kormányok között kötött ünnepélyes „szerződvénynek” tekinti, amely lényeges jellemzője, hogy nem egyszerűen anyagi tárgyak körül forog, s éppen ezért nem is azonos előnyökre tesz szert a két szerződő fél, mert az egyház - álláspontja szerint - nagyobb lemondást kell, hogy hozzon. A konkordátumnál tehát „a nyertes fél mindig a polgári hatalom”.?? Ebből a meghökkentő meghatározásból is látszik a főpap azon felfogásának háttere, miszerint az egyházat, a vallást előtérbe helyezi a világi dolgokkal szemben. Ebből adódik, hogy a 19. század liberális gondolkodói az 1850-es éveket a megtorlás, az elnyomás időszakaként értelmezték, míg az egyházzal szövetséges konzervatívok új lehetőségként. (Persze a liberális és konzervatív álláspont alapvetően változott az 1848 előttihez képest.) Nyilvánvalóan a konkordátumot nem privilégiumként értelmezi a szerző, tehát olyan kiváltságként, amit a pápa saját jószántából ad, ennek megfelelően bármikor vissza is vehet (hiszen a mindenkori császár szándékait erősen meghatározónak ábrázolja az állam-egyház viszony alakulásában); de nem is állami törvényként. Felfogása a konkordátumnak két egyenjogú fél által kötött szerződéseként való értelmezéséhez áll a legközelebb, azonban érezhetően ezt engedményként teszi, lemondásként.?8 Ez a felfogás a legreálisabb, hiszen a polgári hatalom rá volt utalva a - sokkal inkább a világméretű, mint a nemzeti - katolikus egyház támogatására hatalmának megerősítéséhez, ugyanakkor „a Szentszék konkordátumok megkötésével igyekezett biztosítani az egyház szabadságát és befolyását az új Európában” az 1815 utáni közgondolkodásban.?« Látható, hogy az 1855-ös szövegben Lonovics több évszámot, adatot hiányosan használt, nyilván utólagos pontosítást kívánt alkalmazni. Nem nagyon valószínű, hogy ne álltak volna rendelkezésére a megfelelő információkat tartalmazó magyar törvénykönyvek (hivatkozásai is erre utalnak), inkább arról van szó, hogy elsődleges, improvizatív írásművei van dolgunk, a későbbi szövegfázist jelentette volna az adatok pontosítása. A történelem alakulásának felvázolása Lonovicsnál nem kérdéses: a kezdeti tökéletes együttműködés az állam és az egyház között egyre inkább deformálódott, István és László király kapcsán „szent” voltukat hangsúlyozza, akiket a hanyatlás időszaka, az „erélytelen” II. András kormánya, sőt „a vásottság fertelmeibe merült” IV. László, illetve a ?? Lonovics, 1855, ir. f. ?8 A konkordátumok típusaihoz ld. pl.: Konkordátum. In: Pallas nagy lexikona. Bp., 1893-1897. X. köt. [Online: http://www.pallaslexikon.hu - 2009. március.] ?9 Szántó Konrád: A katolikus egyház története. Bp., 1988. II. köt. 406-407. p.; Szkárosi Niké: A liberális katolicizmus kiemelkedő gondolkodói Franciaországban és Itáliában. In: Stiidia Caroliensia, 2007. 3. sz. 117-141. p., 117. p.
