Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Busku Anita Andrea: Lonovics József a jozefinizmusról és az 1855. évi konkordátumról Európában

92

Egyháztörténeti Szemle X/3 (2009)

egyházi hivatalok s javadalmaktól távol tartassanak. ”54 A forradalomban ugyanis több egyházi személy kompromittálódott, részt vettek a szabadságharcban tábori lelkészi vagy egyéb pozícióban.88 Felelősségre vonásuk nyilván nem maradhatott el az önkényuralom időszaka alatt, ahogy ez történt Lonoviccsal is, aki bár egyértelműen elhatárolódott a birodalommal való szembefordulástól, azonban egyes cselekedetei - elsősorban a püspöki kar 1848. októberi felirata, valamint az év végén a Windisch-Grätz főhadiszállására küldött, Batthyány Lajos vezette békekövetségben vállalt szerepe86 - politikailag elmarasztalhatóvá tették. Radikális megtorlástól nem kellett ugyan tartania, azonban hosszú évekre kénytelen volt távol maradni szűkebb hazájától s a főpapi méltóság nyújtotta előnyöktől.

Ferenc József a neoabszolutizmus első szakaszában igyekezett jó viszonyt kiépíteni a katolikus egyházzal, részben ezért hozott 1850-ben több, az egyház szempontjából kedvező rendelkezést. Elsősorban a II. József 1781. március 26-i intézkedésével életbe léptetett placetum regium pátens eltörlésére gondolhatunk, illetőleg a püspökök pápával történő szabad érintkezésére („a római szent székkeli szabad közlekedés”), valamint az egyházkormányzat állami ellenőrzésének megszüntetésére („az egyházi büntetéseket illető püspöki jog elismerése”).-1'7 A királyi tetszvényt Lonovics előleges cenzúraként értelmezte, így annak megszüntetése a liberalizmus alapkövének tekinthető szabadságjogért való küzdelemnek tűnt.8® Ezt a retorikai eljárást rendszeresen alkalmazta már országgyűlési beszédei során is, amikor a liberális érvrendszer elemeinek hasznosításával fogalmazta meg saját gondolatait - megróva az azt általában használókat, miként itt is láthatjuk.

Az is feltűnő, hogy V. Ferdinándot csupán Ferdinándként említi, pedig minden más uralkodóra az uralkodási sorszámnevével együtt hivatkozik. A címkérdés lehet a háttérben, amely éppen a magyar függetlenség egyik szimbolikus jelképe lett az 1830., majd az 1832-36. évi országgyűlésen, felvetve a kérdést, hogy Magyarország önálló királyság, vagy egyszerűen a birodalom egy részének tekinthető-e. (Osztrák császárként ugyanis I., magyar királyként azonban már V. Ferdinánd volt az uralkodó hivatalos neve.) Ezzel is kerülni próbálhatta Lonovics a 54 55 * 57 58

54 Lonovics, 1851. 37. p. Az egyháziak megosztottságára egy példa: Bardócz János a „hazaáruló, gaz” főpapok becsületes hazafiakkal való felváltását követelte, míg Horváth János mindvégig kitartott a szabadságharc eszméje mellett. Ld. pl.: Zakar Péter: A forradalom és szabadságharc liberális egyházi megközelítései. In: Századvég, 2001. nyár. [Századvég Online: http://www.szazadveg.hu/kiado - 2009. március.]

55 Vö.: Zakar Péter: A magyar hadsereg tábori lelkészei 1848-49-ben. Bp., 1999. (METEM könyvek, 23.); Hermann, 1973.427-432. p.

85 A küldöttségről ld. pl.: Hunfalvy Pál: Napló, 1848-1849. Sajtó alá rend.: Urbán Aladár. Bp., 1986. (Magyar Ritkaságok) 137. p.

57 Lonovics, 1851. 43. p.

58 Lonovics, 1851.43-48. p.