Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Patton Gábor: A bajcsi pálos kolostor Baranya megyében
A bajcsi pálos kolostor Baranya megyében 53 dott. Ekkor már több rácpetrei és németpalkonyai lakos szerez itt szőlőterületet. Az utóbbiak ezt a helyet már saját nyelvükön, németül „Klosterberg”-nek kezdték elnevezni. Németh Béla így pontosítja a kolostor helyét: „Ha a Vokányi vasúti állomástól a Villány felé vezető vasút mentén két kilométerre haladunk, tágas völgy nyílik dél felé a hegységbe, mely lassan nyugotnak elgörbül, a völgy nyugati részén levő hegy a Gombáshegy, ennek déli oldalait nevezik Klosterbergnek, a völgyben még 1 és Vá kilométerre kell haladnunk, míg görbülethez érünk, itt egy szakadékban egy emelkedettebb völgylapulaton, valóban regényes vidéken feküdt a bajcsi kolostor.” Ekkor Plasits Simon villányi lakosnak volt a kolostorhely közelében szőleje. „Ezen a mintegy félholdnyi területen törmelékes kő van, mely néhány rakás kővel régi építkezés helyét mutatja. Ez előtt mintegy 50-60 évvel öreg emberek elbeszélése szerint a templom falai még három méter magasságban állottak, ezek szerint a templom 6-7 öl hosszú és 3 öl széles lehetett. A völgy fenekén közel a templomhoz egy domborodott hely van, melyet sokan pinczének tartanak, valószínűbb, hogy ezen helyen keresendő az oppidum, melyet viz vett körül.”33 Siklós első monográfusa, Fejes János a keresztúri dűlőben állott keresztúri kolostorral azonosítja Bajcsot. Művében közöl egy fényképet is, amely vélhetően az 1920-as 1930-as években készült. A fotón iskolás gyermekeket látunk, akik ásókkal, lapátokkal állják körül az általuk kiásott alapfalmaradványt. Mindenképpen egy hegytetőn, illetve hegyoldalon álló objektumról van szó. Fejes János szerint az alapfalak 70- 80 cm. szélesek voltak. Ez amúgy meg is felel egy átlagos falvastagság- nak.34 Tehát valójában ezek a maradványok a keresztúri kolostoré voltak. Napjainkban a képen még fátlan területet ismét az erdő borítja. A terepbejárásunk során harmadik alkalommal sikerült megtalálni az elpusztult keresztúri kolostor helyét, amely légvonalban számítva körülbelül 1 kilométerre van Bajostól. Az 1990-es évek közepén folytatott itteni bejárásaink alkalmával a „Kecskeháti-erdő”-től északra húzódó mellékvölgyeket néztük át, negatív eredménnyel. 2002-ben már némileg szűkült a kör. Szisztematikusan, gyakorlatilag négyzetméterről-négyzetméterre haladtunk előre. Németh Béla kéziratos munkája is ekkor került a kezünkbe, amely megerősítette a korábbi feltevésünket. Találtunk egy homokkőből készült kutat, amely ma is használatos juhok itatására. Innen egy kis patakocska csörgedezik le a fő völgy, vagyis a „Bajcsi rét” irányába. Ezt szintén a kolostor ittléte mellett szóló érvként regisztráltuk. Körülötte, ahogy Németh fogalmazott az „emelkedettebb völgylapulaton” valóban több épületnyomot észleltünk. A ritkás akácerdővel borított térségben viszont nem találtunk a felszínen középkori téglákat, csak újkoriakat. 33 34 33 Németh Béla: Bajcs. In: Közvélemény (Siklós), 1899. október 8.; illetve ismét leközölve: Németh, 1900. 82-83. p. 34 Fejes, 1937. 78. p.
