Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Gyulai Éva: A jezsuiták sárospataki Agonia-kongregációja a 17. században
16 Egyház történeti Szemle X/l (2009) lyeneket (főként csuklyával) számos helyen a mai napig hordanak a vallásos kongregációk tagjai a nagypéntek éjjeli processziókon. A következő évben, 1668-ban rendezett nagypénteki körmenet, amelyen a Rákócziak is részt vettek, egy forgószél miatt majdnem tragédiába torkollott. A hirtelen jött erős északi szél ugyanis kioltotta a piacon a fáklyákat, s félő volt, hogy a szikrák felgyújtják a háztetőket. „S bár a fények kihúnytak, a hívek lelkében nem hányt ki Krisztus kín- szenvedése iránti kegyesség és lángolás, hiszen 45-en vállalták, hogy istenfélelmükben önmagukat súlyosan sanyargatva kövessék Krisztust a megkorbácsolással” - írják évkönyvükben a jezsuiták. A nagypénteki misztérium kellékei, a feretrumokon hordozott „figurák” a flagellánsok előtt „lépkedtek” a rendház és a templom falai között, s közben magyar nyelvű kegyes verseket hangoztattak. A kolostorba és a templomba szorult körmeneten olyan sokan vettek részt, köztük reformátusok is, hogy a jezsuita iskola diákjai alig fértek tőlük, s a tömeget a processzió kivételes ájtatosságra késztette, amihez minden bizonnyal a szélvihar előtt tartott jezsuita színjáték is hozzájárult, amelyben az égből pusztulás támadt az emberek ellenségére, a gonoszra, és az emberi nem megszabadult a zsarnokságtól.37 A húsvéti devotiókban Krisztus szenvedésének misztériuma összekapcsolódott az Oltáriszentség imádatával, a feltámadás liturgiája ugyanis azzal kezdődött, hogy vasárnap hajnalban a Szent Sírból kiemelték az Eucharisztiát, s visszahelyezték a tabernákulumba. Jelképes is lehet, hogy a sárospataki vártemplomot, amelyet a császári katonák részben várkapuvá, részben bástyává alakítottak át, miután elvették a reformátusoktól, a király utasítására 1671-ben éppen feltámadáskor adták át a jezsuitáknak, akik addig a rendház templomát használták a katolikus liturgiákra. Amikor a jezsuita atyák 1671 húsvétjának hajnalán az Oltáriszentséget kivették a Szent Sírból, már az „új”, igaz még romos templomba vitték át, körmenet kíséretében, majd Te Deummal 37 „Parascevalis verő hoc anno processio vespertina cum disciplinantibus in foro publico a vehementi Aquilonis turbine impedita, et iudicio tum Celsissimorum, tum nostrorum quidem cum populi contentatione immutata est. Nam cum faces efferentur ad id destinatae, turbo diurno tempore minime expectatus easdem extinguebat, scintillas per aera super domos attollebat, et quantum pietas incitabat, tantum contingentia mali periculum retardabat. Et licet luminaria extinguerentur, non tamen extinguebatur incensa ad id in pectoribus fidelium pietas, et ardor in Christum flagellatum, quem quadraginta quinque de numero severe, sed pie in se sevientes flagellis imitati sunt; inter hos figurae, quae pro feretris factae erant, inter domesticos et templi parietes procedebant, et elegantibus, piisque lingua vernacula versibus recitatis populum etiam Calvinisticum, qui tunc copiosus, tum per domum, tum templum aderat, ut propter illum ipsi disciplinantes spatium vix haberent, ad pietatem inflammabant. Commoverat ad hanc pietatem procul dubio praecedens tempus vespertinum actio, in qua de deturbato hominum inimico e coelo, et liberato ab eius tyrannide genere humano magna cum populi affectione agebatur.” EKKAb 95/1 pp. 48-49. (Annuae 1668)
