Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 3. szám - TANULMÁNY - Gyulai Éva: A jezsuiták sárospataki Agonia-kongregációja a 17. században

14

Egyháztörténeti Szemle X/3 (2009)

kóczi Ferenc gyalog jött le a várból udvartartásával, nem sokkal mögötte felesége udvarhölgyeivel, s együtt adtak kifejezést áhítatuknak. Húsvét vasárnap szintén együtt áldoztak meg még a tömegek megérkezése előtt d6

A Diarium is részletesen írja le az 1697. évi nagypéntekinagyszombati és a feltámadási liturgiát, amely nagypénteken reggel 8 órakor kezdődött, előbb Krisztus szenvedését recitálták, majd Páter Landovics (ekkor már) superior magyar nyelvű hitszónoklata következett, s így folytatódott a mise, amelyen a fejedelem is részt vett. Amikor az Oltáriszentséget kihelyezték a Szent Sírhoz imádatra, a Rákócziak udvari papja szónokolt németül. A matutinumot fél négykor tartották, majd este 9 órakor vitték az Oltáriszentséget a Szent Sírból a sekrestyébe vissza, a liturgia ezen részén a fejedelemasszony volt jelen. Nagyszombaton fél 8-kor kezdődtek a szertartások a keresztelőkút megáldá- sával, az énekes misén a hercegnő egyedül vett részt, az este 8 órás feltámadásnál azonban már együtt volt a fejedelmi pár. Ekkor a superior a Sírnál karingben és palástban háromszor, mindig magasabb és magasabb tónusban énekelte az Alleluját, mint a miséken. A templomban tartott processzión a zenészek a Surrexit Christus hodie-t énekelték, így értek az oltárhoz, ahol Páter Landovics a Te Deum laudamus-t, majd a Regina coeli-1 intonálta. Az ének után ima következett, majd ének magyarul, végül az áldás. A várból ágyúlövésekkel kísérték a liturgiát, az elsőt az Alleluja, a másodikat a Te Deum, a harmadikat az áldás alatt sütötték el. A húsvét énekes misével kezdődött, a szentbeszéd sem maradt el, két órakor volt a vesperás, ennek ellenére a fejedelem a 11 órás misemondást hallgatta meg, s feleségével együtt meg is áldozott.47 Rákóczi és felesége Úrnapjára is átjött Szerencsről, s 4

46 ,,[p]raeter communes totius anni conciones etiam exhortationes Quadragesimales duplices diebus Veneris sunt habitae; primae quidem ante decantatum Miserere lingua patria ab ordinario concionatore nostro ad populum ungaricum; secundae vero ex devotione ad acerbissimam Redemptoris nostri passionem, mandatoque celsissimi Principis ejusdemque serenissimae Consortis a capellano aulico ex Praemonstratensium ordine ad aulicos populumque Germanicum post Miserere sunt dictae, quibus ipsa etiam Serenissima semper interessé dignabat. Hanc devotionem Celsissimus noster cum magna populi aedificatione die Parasceves et auxerat. Erectum erat in figura rubi ardentis Moysei nec tamen combusti Sepulchrum Christi gloriosum, in ipsoque rubo sub pane Eucharistico latens Deitas inter luminaria prominebat, ad quam adorandam circa crepusculum inprimis celsissimus Princeps per pedes suo aulico comitatu advenit, quem paulo post secuta serenissima Consors cum suo gynaeceo pios inter concentus devotionem suam ultra horam nonam vespertinam protraxerunt. Continuavit haec pietas etiam dominica Paschae, ubi ambo simul ante confertam communicantium copiam primi sacro epulo refecti fuere.” EK K. Ab 95/1 p. 115. (Annuae 1697)

47 „Hora 8va inchoatae sunt caeremoniae. Concio Ungarica, quae debuisset fuisse post caeremonias, dicta est a Patre Landovich, post passionem a cantoribus decantatam. Post concionem continuavit Pater Superior