Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 3. szám - TANULMÁNY - Gyulai Éva: A jezsuiták sárospataki Agonia-kongregációja a 17. században

A jezsuiták sárospataki Agonia-kongregációja a 17. században II. 5

oltárhoz lépett, s a tömjénezést követően a himnusz Genitori genitoque kezdetű 6. versszakát énekelve, visszahelyezte az Oltáriszentséget a tabernákulumba.8 9

Az Annuae-ban 1676-ban jegyzik fel először a társulat jezsuita elöljárójának a nevét. A rezidenciában ekkor négy jezsuita működött, s közülük Ordódy János házfőnök, ünnepi hitszónok és magyar nyelvű katekéta, egyben az alsófokú jezsuita iskola prefektusa, templomi gyóntató („P. Joannes Ordodi Superior, concionator festivus et cathechista Ungaricus, praeses Congregationis Agoniae, confessarius Templi, praefectus scholarum”) volt a kongregáció vezetője.« A kongregáció rangját jelzi, hogy a jezsuita rezidencia elöljárója, a superior látta el a kongregáció felügyeletét. Ordódy János egyébként nem sokkal korábban még Gyöngyösön szolgált, ahol 1670-ben megalapította az Agonia Christi társulatot,10 így feltételezhetjük, hogy az ő vezetése alatt a gyöngyösi Agonia Christi lelkigyakorlatos könyvecskéjét11 használták a sárospataki társulat ájtatosságain. 1688-ban Ecsedi András volt ugyan a superior, a társulat praesese mégis Pakay János hitszónok, egyházgondnok, iskolamester („Pater Joannes Pakay concionator, operarius, praeses Congregationis Agoniae Christi, magister saecularis”) volt, a következő évben pedig új vezetőt kapott a társulat Hradisai Pál páter személyében, aki egyszerre töltötte be a hitszónoki, gondnoki és tanítói funkciót („Pater Paulus Hradischai concionator, operarius, praeses Congregationis Agoniae Christi, magister saecularis”), 1690-ben Palczicz Ferenc magyar hitszónok viselte gondját a kongregációnak

8 „1695. Februarius 18. Dies Veneris. Fuit P. Superior in prandio apud

excellentissimo dominum Generalem Aspermant, etiam Pater Landovich fuerat invitatus, sed se excusavit propter concionem illius diei. Post prandium hora 3. fuit Miserere. Ante Miserere est expositum venerabile per P. Superiorem, qui alba et pluviali indutus cantavit Tantum ergo Sacramentum. Post Miserere in choro cantatum est, dicta a musicis una cantio latina, post cantionem dictae sunt a P. Superiore preces et orationes. Post has una cantio ungarica, post hanc dixit exhortationem de primo Christi verbo in cruce P. Landovich. Post exhortationem exivit P. Superior superpellicio indutus cum duobus ministris ad altare, ibique post thurificationem, Genitori Genitoque intonatum' (?); datam benedictionem et reposuit venerabile ad tabernaculum.” EK K. Ab 96. f. 3. (Diarium I. 1695. febr. 18.)

9 EK K. Ab 95/1 p. 75. (Annuae 1676)

10 Knapp Éva: Egy XVII. századi népszerű imádságoskönyv az Officium Rákóczianum története I. In: Magyar Könyvszemle, 1997. 2. sz. 149-167. p. (továbbiakban: Knapp, 1997.) 152. p.

11 Lelki Viragos Kert. Az Mennyei Udvar Tiszteletiroel, Mellyet A’ Kertben Halálra-valt, és a’ Kereszt-fán meg-hólt Ur Jesvs Titulussá alatt virágzó Gyoengyoesi Congregátio, az uedvoességes Halált szomjuzó Híveknek ki nyittatott. Hogy Ezt gyakorolván, s’ ebben múlatozván, ki-ki a’ szent Halálra, és az oeroekkén-való boldog fel-támadásra, magát tehesse érdemessé. Boldogok az Halottak, kik az Urban halnak-meg. Apoc. 14. Loetsen, Sámuel Brewer által, M.DC.LXXII. (RMKI. 1139.)