Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - RECENZIÓ - Khaled A. László: Zehrer, Karl: Mit ruhigem Herzen vertraute er Gott. John Wesleys Leben und Wirken (1703-1791). Lepizig, Evangelische Verlagsantalt, 2003. 224 old.
126 Egyháztörténeti Szemle X/1 (2009) csupán három fejezetet és alig 50 oldalt fordít. Kissé elnagyoltnak tűnik az életrajz utolsó fejezete is, amelyben mindössze egy négy oldalra szűkített értékelést olvashatunk. Összegzésünkben azonban mégiscsak méltatnunk kell a szerzőt. Mindenekelőtt azért, mert metodista kötődése ellenére sem elfogult, megállapításai és adatai az objektív közelítésről tanúskodnak. így például világossá teszi, hogy a metodista megújulási mozgalom társadalmi bázisa még Wesley élete vége felé is meglehetősen szerény méreteket öltött, mindössze 1,5%-át alkotta a szigetország lakosságának. (156. p.) Zehrer írása másutt is a realitások talajára helyezi Wesley alakját. így például kifejezetten hangsúlyozza, hogy a mozgalom 1739-ben kialakuló bázisainak indulása - London és Bristol - lényegében nem Wesley-hez, hanem lelkésztársához George Whitefield személyéhez kötődik. (124., 133. p.) Az általa ismertetett adatokból kiderül az is, hogy az 1739-től kezdődő szabad ég alatti igehirdetések bár teljességgel formabontóak voltak, s több ezres hallgatóságot vonzottak, hatásukra csak alig egy-két száz ember döntött a metodista közösséghez való csatlakozás mellett. (140. p.) Zehrer további érdeme, hogy részletgazdaságában sem veszik el az apróságokban, s képes jó érzékkel kiemelni a lényeget. így, még ha szűkre szabott is írásának második fele, a legfontosabb témakörök mégsem hiányoznak, s összességében teljes képet nyerünk a mozgalom atyjának életéről és munkásságáról. John Wesley az „újkor utolsó nagy egyházalapítója” (24. p., Martin Schmidt kifejezése) nem egyszerűen egy kor lezárásának utolsó „ikonja”. Wesley egyszerre sorolható az újkor meghatározó reformátorai közé, és egyszerre nevezhető a modernitás első korszerű lelkipásztorának, vagy amint Zehrer fogalmaz, a „modern vándorprédikátornak”. (181. p.) Miért tekinthetjük személyét a „modern lelkipásztor” archetípusának? Wesley több volt, mint egy tömegeket megmozgató ébredési evangélizátor, és több volt, mint tehetséges szervező. Wesley modernitásának lényege társadalmi érzékenysége: széleslátókörűsége szinte alig ismert határokat. Felelősséget érzett a külmisszió iránt, hazájában szegényházakat alapított az özvegyek, a vakok és gyermekek számára, iskolát indított, segélykasszát létesített, felvette a küzdelmet a rabszolgaság intézménye ellen, börtönreformot sürgetett, és sokat tett a népegészségügyért. Folytathatnánk a sort. Wesley az a reformátor, aki a spirituális kérdések hangsúlyozásakor nem feledkezett meg az ember társadalmi meghatározottságáról sem. Teológiai gondolkodását lehetetlen pusztán elméleti síkon értelmezni. Wesley annyiban archetípusa a „modern lelkipásztor” fogalmának, amennyiben spiritualitásának meghatározó gyakorlati következménye, szociális kisugárzása volt. Anglikán lelkipásztorként ezzel határokat lépett át, valami újat kezdett el, amire hitbeli meggyőződése vezette. „Határtalan” jelmondata - „Parókiám az egész világ!” (129. p.) - a mai napig útmutatás az utókor számára. A könyv érdeme, hogy képes eleven üzenetként közvetíteni a mögötte álló élet valóságát. (ism.: KhaledA. László)
