Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 1. szám - DISPUTA - Mózessy Gergely: A Prohászka-disputához

116

Egyháztörténeti Szemle X/l (2009)

doggá avatták a közelmúltban, annak ellenére, hogy ifjúkori ballépése (törvénytelen gyermek) közismert. Ezt nem titkolta senki - de értelemszerűen nem ezt hangsúlyozta az egyház. Mert nem ezért, hanem ennek ellenére; egy érési-tisztulási folyamat eredményeként vált vállalható példaképpé.

Valahogy ez a helyzet Prohászka zsidóellenességével is. Korábban vádoltak minket számtalanszor azzal, hogy elhallgatjuk ezt a kényes témát. Kimutattam: ez nem igaz. Más kérdés, hogy bizonyos helyeken, pl. egy emlékkiállításban - épp azért, mert nem ebben tekintjük példaképnek - hallgattunk róla. Most vitapartnerem sokallja az e tárgyú „védő” megnyilatkozásokat és azok intenzitását. Miközben szinte mindegyik ilyen írás elé odailleszthető az a „másik oldalról” érkező kritika vagy támadás, melyre válaszként született. (Jobb híján egyszerűen csak derülni tudok így a felvetésen, mert egy közismert viccet idéz: szegény nyuszikát így is úgy is megverik, ha van rajta sapka, ha nincs...) — És ezért zavar, hogy vitapartnerem is alulértékeli az életművet záró Zsidó testvéremhez című Prohászka írást, csak műfaji kísérletet lát a kézzelfogható gondolatfejlődésben.

2./ ... az másodsorban Prohászka keresztény kurzust bíráló, gyakran idézett naplójegyzetének kiegészítése.

Ugyanakkor az ebből levont következtetéseket túlzónak érzem, mert a keresztény kurzus kritikája végigkíséri Prohászka egész nemzet- gyűlési képviselőségének idejét (1920-22), ennek következményeként vonul ki a politikai közéletből és szólít erre másokat is fel; a kritikai motívumai pedig elsősorban etikai jellegűek, illetve a pártpolitika megtapasztalt visszásságaiból eredeztethetőek.9

Néhány további ellenvetés

Mint kifejtettem, nem célom vitánkat tengerikígyónyivá duzzasztani. Fazekas Csaba írásának azonban néhány gondolatához - a teljesség igénye nélkül - szeretném hozzáfűzni véleményemet.

Prohászka antiszemitizmus-fogalma kapcsán Fazekas Csaba elhárító kommunikációról ír, az általam felvillantott képeket pedig úgy minősíti, amit a sajtó „dísz-zsidózásként” emlegetne. - Véleményem szerint azonban a két világháború közti Magyarország közbeszédében az „antiszemita” még nem negatív emóciókat hordozó kifejezés - tehát egyszerűen nincs mit hárítani. Ellentmond Fazekas Csaba felfogásának az is, hogy Prohászka számos esetben nem a nyilvánosság előtt tesz gesztusokat zsidó származású személyeknek: felvesz szemináriumába, majd 1919-ben pappá szentel egy kikeresztelkedett galíciai zsidót (aki- 9

9 Vö. Gergely Jenő: Prohászka Ottokár közéleti működése. In: Prohászka ébresztése. Szerk.: Szabó Ferenc. Bp„ 1996. (továbbiakban: Gergely, 1996.) 198-200. p.; Markó Csaba: Prohászka politikai és közéleti szerepvállalása 1920-22 között. In: In: Prohászka Ottokár — Püspök az emberért. Szerk.: Mózessy Gergely. Székesfehérvár-Bp., 2006. 126-131. p.; Szabó, 2007. 228-236., 275-277. p.