Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - DISPUTA - Mózessy Gergely: A Prohászka-disputához
114 Egyháztörténeti Szemle X/1 (2009) Meggyőződésem, hogy az egész zsidóellenesség-antiszemitizmus problematika nem tárgyalható érdemben anélkül, hogy a zsidóság korban játszott szerepét mérlegre ne tegyük. A feladat természetesen nem egyszerű, hiszen a zsidóság messze nem homogén közeg. De kétségkívül vizsgálandó, hogy milyen szerepet játszanak képviselői azokban a politikai, gazdasági, vagy kulturális szegmenseiben a társadalomnak, ahova a történeti fejlődés a 19. század végére beszorította őket. Ha ugyanis a kortársak által megfogalmazott kritikának pusztán formai vagy stiláris elemeire szorítkozik a vizsgálódásunk, vagy ha csak ennek későbbi tragikus következményeit tartjuk szemünk előtt, a probléma igazi gyökerét nem találjuk meg. Nemes egyszerűséggel modernizmust, a történelem által elhozott változást látni az egykor keresztény társadalom korábbi tabuinak bontásában: túlzott leegyszerűsítés, különösen ha a tabudöntögetés zászlóvivői — identitásukból kifolyólag — nem állnak, nem állhatnak a keresztény etika alapján. Tény: más oldalról éppily egyoldalúság csak a zsidóságot, vagy valamiféle tudatos összeesküvést látni a szekularizáció folyamata mögött. De ezt a kérdést részleteiben nem nekem kell tárgyalni. Sokkal szerencsésebb lenne, ha végre a zsidóság körében születne meg - vagy kapna nagyobb nyilvánosságot2 3 - saját múltjukról, társadalom- és gazdaságtörténeti szerepükről egy őszinte önreflexió. Mert az a tapasztalat, hogyha ilyen elemzés más oldalról érkezik, könnyen - nyíltan vagy burkoltan - leantiszemitázzák a gondolkodót. Amiért őszinte elismerésemet kell kifejeznem... 1./ ... az elsősorban vitapartnerem szakirodalmi jártassága. A Prohász- ka-historiográfia történetét hasonlóan látjuk. Én röviden jellemeztem a főbb irányokat; ő részletesebb és árnyaltabb bibliográfiát közöl - nem egyszer elfeledett elemzésekre is felhívva a figyelmet -, köszönet érte. Van azonban Fazekas Csaba historiográfiai értékelésének néhány olyan eleme, amelyben nem rejthetem véka alá ellenvéleményemet. a./ Egyrészt mára - őszinte sajnálatomra - annyira elvékonyodott a szakmai mélységű megszólalások és a publicisztikai írások határvonala, hogy e műfajok néha összemosódnak. A média számos — igaz korlátozott méretű és mélységű - felületet kínál a történésznek, aki így igenis felléphet véleményformáló tényezőként, miközben - igazodva a médiumok kereteihez - maga is publicistává válik. Másrészt egyes szakszövegek publicisztikai felhasználása is gyakori jelenség. Csak néhány témánkból vett példa: Monori Áron apologetikus írásának* tekin2 Orvos Levente pl. Tábor Béla nézeteinek elhallgatására hívja fel a figyelmet. Orvos Levente: Prohászka Ottokár és a zsidókérdés. In: Prohászka Ottokár - Püspök az emberért. Szerk.: Mózessy Gergely. Székesfehérvár-Bp., 2006. (továbbiakban: Orvos, 2006.) 149-150. p. Felvetésére - ismeretem szerint - semmiféle válaszreakció nem született. 3 Monori Áron: A numerus clausus és a magyar katolikus sajtó, 1919-1920. In: Médiakutató, 2003. nyár. [Online: http://www.mediakutato.hu - 2009.
