Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - A KATEDRÁRÓL - Erdődy Gábor: A belga liberális-katolikus unionizmus (1825-1848)
108 Egyháztörténeti Szemle X/1 (2009) jának elfogadását. így az egyház nem kapta meg az igényelt garanciák teljességét, a vallási egyesületek számára szinte korlátlan szabadságot eredményező szabályozás azonban így is a korabeli európai katolicizmus ideáljává vált: „szabadság, mint Belgiumban” - emlegették sokan és sokfelé sóvárogva. Bár az egyházi körök nagy többsége elégedetten fogadta a rendezést, sokak magatartását továbbra is bizonytalanság jellemezte. Attól féltek, hogy közéletbe történő bekapcsolódásukkal keresztény identitásuk sérülést szenvedhet. A görcsök oldására Sterckx bíboros több levelében is foglalkozott az alkotmány kérdésével. Fellépésével békéltető befolyást kívánt kifejteni annak érdekében, hogy hívei is alkalmazkodjanak a modern követelményekhez. Rómában viszont Lamennais tanainak érvényesülését olvasták ki az alkotmányból, ezért annak szövegét a meghatározó szentszéki körökben már ekkor komoly befolyással rendelkező mecheleni érsek megfelelő jogi értelmezés kíséretében továbbította Francesco Capaccini államtitkárnak. A belga alkotmány létrejöttében valóban meghatározó szerepet játszott a liberális katolicizmus szellemi hatása. Lamennais iskolája azonban csupán az egyik irányzatot jelentette 1830 táján. Mérsékeltebb liberalizmust képviselt a magas klérusban de Méan és környezete. Halálát követően Engelbert Sterckx irányította tovább a konzervatív és a liberális katolicizmus között stratégiai fontosságú szellemi hidat képező „École de Malines”-t. Mindeközben de Haerne abbé már 1830. november 22-én kifejtette: „Katolikusok vagyunk és csakis katolikusok, akarjuk a szabadságot mindenben és mindenkinek,” Verteke abbé pedig decemberben fogalmazta meg, hogy: „a szabadság a népek legelementárisabb és legenergikusabb szükségletévé vált. Ezt a szabadságot nem csupán polgárként, hanem katolikus papként is akarom.” Az 1830-31-ben kibontakozó változások mérföldkőnek bizonyultak a belga nemzetképződés folyamatában. A francia forradalommal megszülető modern nacionalizmus dél-németalföldi kiteljesedése eredményeként létrejött a belga nemzetállam, melynek konszolidációja valódi „katolikus olvasztótégelyben” játszódott le. Az alkotmányos rendszer stabilizálása szempontjából a külpolitikai konszolidáció megteremtése jelentette a legnehezebb kihívást. A kiéleződő külpolitikai vitákkal párhuzamosan azonban új típusú törésvonalak jelentek meg a belpolitikai közéletben is, melynek alakulására rendkívüli hatást gyakorolt XVI. Gergely 1832. augusztus 15-én közzétett, a lelkiismereti szabadság gondolatát, a vélemény- és a sajtószabadságot, valamint állam és egyház szétválasztásának sürgetését kárhoztató enciklikája. A Mirari Vos kihirdetését követően Belgiumban felerősödtek a félelmek. Többségi magatartásként érvényesült az enciklika elfogadásának demonstrálása a külvilág felé, ezzel egy időben pedig az eredeti meggyőződéshez történő belső ragaszkodás. Sokan elbizonytalanodtak, miközben a pápai útmutatás az ultrák önbizalmát alaposan megnövelte, az unionizmus belső kohézióját pedig gyengítette. Különösen szembetűnőnek bizonyult a fordulat a Lamennais hívei között számon tartott Robiano de
