Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - A KATEDRÁRÓL - Erdődy Gábor: A belga liberális-katolikus unionizmus (1825-1848)
A KATEDRÁRÓL” tt A belga liberális-katolikus unionizmus (1825-1848)* Erdődy Gábor Az 1820-as évek a belga történelem különösen ellentmondásos, az egyetemes történelmet sajátos jelenséggel gazdagító periódusát képezték. A holland alávetettségben eltelt időszak jelentős előrelépést hozott a modernizáció megalapozása irányában, és a polgári nemzeti identitás megfogalmazódásához kapcsolódva páratlan minőségű fellendülés előfeltételeit teremtette meg. A változások kulcsfontosságú mozzanatát a liberálisok és katolikusok egymásra találása, unionizmusnak nevezett koalíciós együttműködésük jelentette. A folyamat kereteit meghatározó, a szent-szövetségi rendezés keretében létrejött Egyesült Németalföldi Királyság megszületésében a győztesek pragmatikus szempontjai érvényesültek, amikor Hollandiát, Belgiumot (valamint Liége-t) egy államba terelték. A közös múlttal rendelkező, ám az utolsó két évszázad során eltérő fejlődési pályát követő országrészek újraegyesítését kimondó döntés a történelmi adottságokat figyelmen kívül hagyva kényszerközösséget teremtett, amelyből hiányzott a belső kohézió, annál jelentősebb mértékben voltak ugyanakkor jelen a gazdasági, vallási és kulturális ellenérdekeltségek. A holland rendszer bevezetését a belgiumi társadalom különböző csoportjai eltérően fogadták. A nemesség jelentős része a trón és az oltár egységének helyreállítását magában foglaló álmait követve kiváltságainak legalább részleges visszaszerzésében reménykedett. A történelmi realitásokkal számot vetők nevében született meg ugyanakkor a Namur környéki húsz nemes híres levele, amelyben az aláírók azt szorgalmazták: semmit ne tegyen a kormány, ami ellene hat a 19. század szellemének. Gent hatalmas mozgósító erővel rendelkező püspöke, Maurice Jean Madelein de Broglie mindeközben a „legtermészetesebbnek” nevezte, hogy az egyház újra elfoglalja a hajdani első rend pozícióját, Forgeur püspöki helynök pedig egyenesen a tized újra bevezetését követelte. A belga katolikus egyház restaurációs álláspontra helyezkedett, és megtiltotta híveinek a hűségeskü letételét az alkotmányra. A példaképüket Louis de Bonaldban és Joseph de Maistre-ben feltaláló püspökök a „tradicionalizmus belga atyja”, az ultramontán irányzat szószólójaként az 1790-es években fellépő de Feller abbé örökségét folytatták. Rugalmasabb, az eskületétel kényszerű elfogadásába beletörődő álláspontot képviselt Fransois-Antoine de Mean. Liege utolsó, 23 éves emigrációjából hazatérő herceg-püspöke 1815-ben meghívást kapott Vilmostól az első kamara munkájában való részvételre, s mivel úgy ítélte meg, hogy parlamenti tagsága lehetőséget kínál a belga érdekek védelmére, elfogadta a kinevezést. Felesküdött az alkotmányra, s az Székfoglaló előadásként elhangzott a Szent István Tudományos Akadémia 2007. december 7-i ülésén. (A Szerk.)
