Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 3. szám - DOKUMENTUMOK - Fazekas Csaba: Két el nem küldött petíció 1848-ból
78 Egyháztörténeti Szemle IX/3 (2008) megszűkült szerzetesek a szorongatott királyt el nem tudván hagyni, a Dalmáciába menekvő Negyedik Bélának 800 márka aranyot nyújtának. A török berohanásakor megosztotta Szent Márton a mohácsi vészt, és 2. Pál apát12 * keresztül törvén vitézül Sinán nagyvezér fiának hadseregén, mellyel a szentmártoni várt ostrom alá vette, bandériumával Zemplin megyében, a keresztesi ütközetben rová le dicsteljesen nemzetének tartozó adóját, hol vitézen harcolván övéivel, a töröktől lekoncoltatott.':! Szóval minden időben rajta voltak a szentmártoni benedekiek, hogy megadják az Istennek, ami az Istené, a királynak, a nemzetnek, mi a királyé, nemzeté! Mely jellemük kiérdemié a nemzet drága megelégedését, melyet a haza az 1723:44. törvénycikkben e szavakkal kijelentett: consideratis conventus sancti Martini sacri montis Pannoniae tum ipsa peculiari vetustate, tum etiam eiusdem ordinis meritis.14 Boldog volt tehát a szent szerzet a derék magyar nemzet megbecsülhetetlen megelégedését kinyerni és bírni, mely is mindenkori főfeladata vala. Mindazáltal ez sem mentheté meg Szent Mártont, hogy az II. József császár által a szerzetesrendekre mért halálos csapást elkerülhette volna! Fájlalta a magyar nemzet veszteségét, és rokonszenvét az eltűnt benedekiek iránt 12 Őcsényi Baranyay Pál pannonhalmi apát-kormányzó 1593-1596 között töltötte be - az egyébként nagybátyjától, Fejérkövy Istvántól átvett - tisztségét. A törökkel való ütközete — Rimely elbeszélésével ellentétben - úgy történt, hogy időhúzással a Győrt mentesíteni akaró Baranyay a katonái szökése illetve az ellenállás helyett a várfeladást szorgalmazó vitézei nyomására 1594. július 30-án átadta a várat Szinán nagyvezérnek. Szakály Ferenc: Pannonhalma a török időkben. In: Mons Sacer, 996-1996. Pannonhalma 1000 éve. II. köt. Szerk.: Takács Imre. Pannonhalma, 1996. (továbbiakban: Szakály, 1996.) 13-24-, 15rs A „tizenöt éves háború” legnagyobb ütközetéről, az 1596. októberi mezőkeresztesi csatáról van szó, melyben III. Mehmed szultán súlyos vereséget mért Habsburg Miksa és Báthori Zsigmond csapataira. Megjegyzés: a szakirodalom másként látja Baranyay kormányzó halálának körülményeit, abban a Szentmárton feladását követően elszenvedett - bár másoknál kedvezőbben végződött - meghurcoltatásoknak tulajdonította a döntő szerepet. SZAKÁLY, 1996.19. 14 Az idézet lényegében pontos (eredetiben az ordinis szó előtt a sacri jelző is szerepel), egyébként a hivatkozott, a pannonhalmi konvent visszaállítását kimondó, a főapát esküjét is tartalmazó törvénycikk bevezető szövegéről van szó: „Tekintetbe vévén továbbá a Szent Márton szent pannonhalmi konventnek úgy különös régiségét, mint ugyanennek a szent rendnek érdemeit.” Magyar Törvénytár. 1740- 1836. évi törvényczikkek. Szerk.: Márkus Dezső. Bp., 1902. (továbbiakban: MT. 1740-1836.) 604-605.
