Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rajki Zoltán: Az adventista misszió társadalmi bázisának alakulása Magyarországon 1945 és 1989 között

76

Egyháztörténeti Szemle IX/2 (2008)

Az ötvenes évek elején azonban a taglétszám kisebb ütemben, de tovább növekedett. A keresztségek száma 678 főről (1950) 434 főre csökkent 1952-re. Az alacsonyabb ütemben megvalósuló taglétszámbővülés a negyvenes évek második felében szervezett evangélizációk utóhatásának tudható be. Ezt követően taglétszámcsökkenést és a keresztségek számának gyors visszaesését figyelhetjük meg. Az előbbi üteme 1956 és 1965 között felgyorsult a Buday-féle szakadás (1956/1957), a névleges tagok törlése, a külvilág felé irányuló missziós erőfeszítések korlátozottsága következtében, illetve a gyülekezetek a társadalmi viszonyok változására sem a legszerencsésebben reagáltak. A felekezetben helyi szinten erős befolyással rendelkeztek a „tanulás-ellenes” személyek. Egyes gyülekezetekben kizárást, vagy fegyelmi eljárást vonhatott maga után a moziba, színházba, presszóba-járás, vagy a „divatos öltözet”. A kádári konszolidáció, a falusi-tanyasi életforma szétverése, a falusi lakosság városba, különösen nagyvárosba (elsősorban Budapestre) költözése szintén tagveszteséggel járt. A felekezet 1965 és 1971 között politikai okok miatt 5800 főt jelentett taglétszámként, de ténylegesen a Négyesi-féle szakadás, és a hite- hagyások miatt alacsonyabb lehetett, amit tükröz, hogy 1972-ben 5485 főt regisztráltak. Az 1970-es évek elején stagnálást, sőt kisebb taglétszámbővülést tapasztalhattunk. Okaként a gyülekezeti élet megszilárdulását, az aktív lelkigondozói munkát, illetve a korábbi szakadár mozgalmakból visszatértek csoportját említhetjük meg. Az Egervári-féle szakadás viharai nagymértékben hozzájárultak a taglétszám zuhanásához (5485 főről 3573 főre) az 1975 és 1986 közötti években. (1—2. diagram)

Az egyház életére hatottak még az olyan társadalmi változások, mint a migráció. Az alföldi falvakból, kisvárosokból sok adventista a nagyobb városokban, elsősorban Budapesten és környékén telepedett le. A felekezet belső növekedése tehát ezekben a régiókban érvényesülhetett leginkább. Egy-egy régió kiemelkedő teljesítményének hátterében még egy-egy jobb képességű lelkész tevékenysége, vagy egy népesebb generáció lokális keresztsége is állhatott.

A Hetednapi Adventista Egyház (bel)missziójának központját továbbra is a két alföldi, valamint a közép-magyarországi régió gyülekezetei alkották. A közép-magyarországi — elsősorban budapesti — gyülekezetek missziós eredményei a migráció következtében egyre nagyobb részt foglaltak el a felekezet életében. A fővárosi gyülekezetek azonban a taglétszámukhoz viszonyítottan kisebb arányban kereszteltek, amely egyben az integrációs képességük korlátozott voltát is jelezte. Másrészt az egyház- szakadások (1956, 1965/1966, 1975/1976) is az itteni gyülekezeteket viselték meg leginkább.18 A dél-alföldi régió missziós eredményeinek ará18 A budapesti gyülekezetek keresztségi aránya a következő volt az egyes időszakokban: 1921-1944: 27,5%, 1945-1950: 10,6%, 1951-1955: 18,3%, 1956-