Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNY - Fekete Csaba: Ritus Caenae Dominicae - borsodi imádságokkal (1713 - ante 1775)
Tanulmány Ritus Caenae Dominicae — borsodi imádságokkal (1713 — ante 1775)* Fekete Csaba \ ^irospatai ) Magyar református szertartási és kegyességi hagyományaink három elemét találja az olvasó a következő lapokon. (1) Először a Pataki Agenda kéziratos másolatának közreadását (2—3), azután két szertartási imádság következik, amely egy eddig észrevétlenül lappangó nyomtatványban jelent meg. Lelkészavatáskor (ordinatio, beiktatás, szentelés) ez volt szokásos a Borsodi Egyházmegyében, nyilván a 17. század (vagy még a ló?) örökségéből valók. Nyomtatott Agendahoz kötve maradt meg a kézirat, és az Agcndával együtt jelentek meg az Idmséges imádságok. A szöveg közlése után a Milotai Nyilas István nagyhatású Agendájának* 1 itt érintett kiadását is tisztázza a legszükségesebb magyarázatokkal ez a közreadás. Ez azért kötelesség, mert ennek a két kiadványnak a tüzetes és együttes leírása, illetve bibliográfiai, egyháztörténeti, kegyességtörténeti regisztrálása eddig hiányzott. A Pataki Agenda (Liturgia Sacra; Cana; 1658)2 hatása és utóélete lemérhető azon, hogy az Ónodon elhatározott és nyomban kiadott Tis^áninnem Uturgia szövegében semmi nem maradt meg abból, amit Medgyesi Pál és köre az egyházmegyékkel elfogadtatott, majd kétszer közreadott 1658-ban és a következő években. Ez az új Uturgia a szerkesztő Láczai Szabó József neve nélkül jelent meg Sárospatakon 1817-ben, majd változatlanul másodszor is 1832-ben. De azért mégsem beszélhetünk a Milotai-féle Agenda, meg a most említetthez hasonló kiadványok kivétel nélküli egyeduralmáról. Éppen az itt közreadott kéziratos másolat szemlélteti a másik oldalt, hogy volt az örökségnek a puritánok törekvéséhez ragaszkodó ága. Ez is tovább élt, habár módosulva. Meggyökerezett a hagyományban, terjedt kéziratos alakban. Sákramentumi szertartásaink hazai történetében sok a homályos részlet. Különösen az olyan istentiszteleteken, amelyeket a Ravasz-féle Agenda megjelenése óta szimbolikusnak szoktunk mondani (addig ilyen megkülönböztetés nem volt teológiai irodalmunkban). Milyenek voltak a helyi (például csak egyes egyházvidékekre jellemző) hagyományaink? Hogyan értelmezték maguk atyáink a helyi szokást? Keveset és bizonytalanul válaszolhatunk. Azóta csak a liturgikus fegyelem hiányáról beszélhetünk, amióta van egységesen elfogadott (voltaképpen hivatalosan kötelező) szertarKészült az OTKA (K 69093) támogatásával: Nyelvi és Művelődéstörténeti Adattár, 67. 1 RMNy. 1251. 2 RMK. 1.933.
