Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 1. szám - RECENZIÓ - Gőzsy Zoltán - Varga Szabolcs: Joachim Bahlcke: Ungarischer Episcopat und österreichische Monarchie
74 Egyháztörténeti Szemle IX/1 (2008) rályság „Dreeinigen Königreiche” még a 17. században is csak ideológia szintjén született meg, és a következő században sem realizálódott állami, vagy akár csak közigazgatási szinten sem. Ezért ez a fogalom csak leegyszerűsítése lehet a koraújkori délszláv territoriális berendezkedésnek. Nem került kihangsúlyozásra az sem, hogy a horvát katolicizmus markáns megjelenése egy folyamat része volt. Ebben nagy szerepet játszott Szlavónia sajátos birtokszerkezete, mert a zágrábi püspök egyben a tartomány egyik legnagyobb földbirtokosa is volt. Magyarországon ezzel szemben a 16. században a püspökségek elszegényedésének, és ezzel a püspökök politikai befolyásának csökkenésének vágtáink szemtanúi. A másik oka személyi, hogy a 16. század közepén a kivételes tehetségű Draskovics György volt a zágrábi püspök, aki a Tridentinum lelkes híveként hamar megkezdte egyházmegyéjében a reformokat. Makroszinten igaza van Bahlckénak abban is, hogy a horvát nemzeti identitás szerves része volt a katolicizmus a szerb ortodoxia, az oszmán iszlám és a magyar protestantizmus ellentételezéseként, ám ennek ellenére a szlavóniai főnemesség között a 16. században komoly teret hódított az evangélikus vallás, és Valpovo környékén pedig jelentős kálvinista közösségek maradtak fenn egészen a felszabadító háborúkig. Mivel a szerző használta az erre vonatkozó szakirodalmat, ezért ez nem lehetett előtte titok. Ezek azonban egyáltalán nem változtatják meg a szerző végkövetkeztetéseit, csupán adalékként a jobb megértést segíthetik elő. A rendkívül gazdag szakapparátus miatt csak recenzensi kötelezettségünk miatt említjük meg, hogy néhány levéltár anyagát hiányoljuk a műből. Mivel makroszinten elemezte Bahlcke a magyar felsőklérus újkori állapotát, ezért feltűnő, hogy a római levéltárak anyagát teljesen negligálta. Igaz, több kitűnő forráskötetet felhasznált a mű megírása során, amelyek kellő argumentációt szolgáltattak számára. Az elmúlt években több új kiadvány is napvilágot látott, amelyeket egy következő kiadásban fel lehetne használni. Elsősorban Antun Devic és Mile Bogovic forráskiadványait ajánljuk a szerző figyelmébe.1 Emellett az esztergomi érseki levéltár, valamint a regionális püspöki levéltárak vonatkozó anyagait lehetett volna nagyobb mélységben beépíteni a műbe, ugyanis az elmúlt években örvendetes változások történtek — elsősorban a győri és a kalocsai — egyházmegyei levéltárak állapotában. Zárásként azt kell megállapítanunk, hogy összességében egy igen logikus, jól szerkesztett lelküsmeretes munkát ismerhettünk meg. Joachim Bahlcke nagyon gazdag szakirodalom és új szempontok alapján megírt könyve egyszerre hasznos olvasmány és újdonságot nyújtó szakirodalom nemcsak az európai olvasóközönség, hanem a magyar történészek számá1 DEVIC, ANTUN: Dakovacka i srijemska biskupija. Biskupski procesi i izvjestaji 17. i 18. stoljece. Zagreb, 1999.; BOGOVIC, MlI.E: Senjsko-modruska üi krbavska biskupija. Izvjesca biskupa Svetoj Stolici (1602-1919) Zagreb, 2003.