Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 1. szám - BESZÁMOLÓ - Kluka Borbála: Felekezetek az igazság szolgálatában: Történelem-Teológia-Önazonosság
62 Egyháztörténeti Szemle IX/1 (2008) gedelmeskedni kellet. Maga az elnevezés a 17. század végén jelenik meg, amikor az erdélyi országgyűlés katolikus tagjainak vallási ügyeket intéző üléseit „az erdélyi katolikusok Státusa” gyűlésnek kezdték nevezni. A nagy újjászervezés 1873 és 1876 között zajlott, amelynek során egyházi és világi tagokból álló igazgatótanácsot választottak. A státusgyűlés és az igazgató- tanács együtt gyakorolta az erdélyi egyházmegye önkormányzatát. Itt az egész egyházmegye képviseltette magát. 1948-ban az egyházmegyei tanács felfüggesztette működését és csak 1990-ben, Bálint Lajos gyulafehérvári püspöknek köszönhetően indult el újra a Státus. A tény, hogy a Státus a 20. századig fennmaradt, bizonyíték arra, hogy a megmaradás iránd vágy és az összefogás nem enged a történelem változásainak. Negyedik előadóként VÉGHSEŐ TAMÁS, a PPKE Bölcsészettudományi Karának és a Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskolájának tanára lépett mikrofon elé. Ez az előadás szintén elrugaszkodott a konferencia szigorúan vett tematikájától, de megismerhettük Kollonich Lipót egyházpolitikai tevékenységének egy szeletét. Kollonich Lipót mindenek előtt a tridend zsinat szellemében megerősödő egyház főpapja volt. Az éppen üres munkácsi püspökség székébe olyan személyt kívánt helyezi, aki jártas a rutén nyelvben és támogatja az esztergomi érsek egyházpolitikáját. A görög De Camelis jó választásnak bizonyult, mert a nehéz körülmények ellenére törekedett a modernizációra. Maga mögött tudhatta Kollonich Lipót támogatását is, aki anyagi segítséget nyújtott a papneveléshez és a könyvkiadáshoz is. Utolsó előadóként TÓTH TAMÁS előadását hallgathattuk meg, aki a török hódoltság utáni magyar egyház újjászületését mutatta be két kalocsa-bácsi érsek, Patachich Gábor és Patachich Adám tevékenységének tükrében. A két érsek életútja nagyon hasonló. Mindketten viselték a nagyváradi püspöki címet és végül mindketten megkapták a kalocsa-bácsi érsekséget, amely talán a legtöbbet szenvedett a töröktől. Az újjáépítések megkezdése és az egyházmegye hitéletének felpezsdítése nem volt könnyű feladat, mert a lakosság etnikailag és vallásilag is nagyon vegyes volt. Szellemiségük és hivatástudatuk is egyedülálló volt a korban. Patachich Gábor volt az első 1526-óta, aki az egyházmegyéjében maradt és akinek nem volt párhuzamosan több javadalma. Az utolsó előadás után VÉGHSEŐ TAMÁS tartott összegző beszédet, amelyben kifejtette, hogy a konferencia célja a felekezetek közötd párbeszéd elindítása és az értékteremtés. Az 1940 utáni időszakban sikerült az összefogás. A felekezetek aktív szembenállása a kommunizmussal példamutató a jelenlegi egyházak számára is. A konferencia végül közös imával zárult. Külön öröm, hogy az eseményt nagy érdeklődés kísérte a PPKE történelem szakos hallgatói részéről is. A kolozsvári vendégeket elutazásuk előtt Fodor György rektor kíséretében Erdő bíboros magánkihallgatáson fogadta az esztergomi Prí- mási Palotában. (Kluka Borbála)
