Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 1. szám - DOKUMENTUM - Czetz Balázs: Mindszenty Bodajkon

Mindszent}' Bodajkon

57

tatásokból. 1737-ben Máriavölgyben3’ napról napra és éjszakáról éjszakára 50 szentatya gyóntatott és mégis igen sokan mentek el gyónatlanul a kegyhelyről. Mérő Mihály bajai egyén saját kezűleg faragott keresztet vett a vállára és azzal ment Jeruzsálembe. Nagyszombat városának hivatalos városi tanácsa azt mondota a zarándokoknak: Minek elmenni idegen országba áldozatot hozni, nem volna jobb otthon ájtatoskodni? De a zarándokok azt felelték: Ki hallotta már, hogy a zarándokok fáradalmat ismernek? Erre három városi tanácsos kiállt és azt mondotta: Minekünk hivatalos embereknek ott a helyünk a népünknél és együtt zarándokoltak el gyalog Máriavölgyére Nagyszombat hivő lakossága. A Boldogasszony évének zarándoklásai és bucsujárásai a püspöki kar nélkül elképzelhetetlen, sokkalta szokatlanabb volna, mint ha egy Mária kegyhely Mária- tisztelő nélkül maradna. Az árpádok korában NagyBoldogasszony napján a királlyal együtt, tehát a főpásztorokkal együtt történt az ország kormányzása. A 18-19. században a bucsujárasokkal az ország főpapjai Soproni Kersztély Ágost,31 32 Barkovics Ferenc,33 ismételten megfordultak a hívőkkel együtt Máriavölgyön, sőt Eszterházy Imre,34 még az érseki stal- lumot35 sem odahaza vette át az átnyújtó bizottság kezéből. A XIX. században országos búcsút indítottak 1856-ban az esztergomi bazilika helyére, ahol a hercegprímáson kívül 30 bel és külföldi püspök jelent meg. Amikor a következő esztendőben hazánk sorsának jobbra fordulásáért az akkori hercegprímás bucsujárást vezetett ÖregMáriacellben, akkor a püspöki kar jelentős része velük ment.36

31 Kegyhely, a pálosok tulajdonában volt 1377-től egészen 1786-ig. A Szlovákiában található település ma is népszerű és látogatott búcsújáró hely.

32 Sachsen-Zeitzi Keresztély Ágost szász herceg, bíboros, esztergomi érsek (1666—1725). 1696-ban I. Lipót nevezte ki győri püspökké, 1707-től lett esztergomi érsek. III. Károly 1714-ben őt és a mindenkori érsekeket a németrómai birodalomi hercegi rangra emelte, azóta viselték az esztergomi érsekek a hercegprímási címet. Utolsó éveit a máriavölgyi pálos rendházban töltötte elvonultságban. 1725-ben a pozsonyi Szent Márton templomban helyezték örök nyugalomra. Esztergomi érsekek 1001—2003. Szerk.: Beke MARGIT. Bp., 2003. (továbbiakban: BEKE, 2003.) 326. p.

33 Helyesen: Barkóczy Ferenc esztergomi érsek (1710—1765). 1726-ban szentelték pappá, 1729-ben filozófiai, 1733-ban teológiai doktorátust szerzett. 1744-től egri püspök, 1761-től esztergomi érsek volt. BEKE, 2003: 341. p.

34 Eszterházy Imre gróf, esztergomi érsek (1664—1746). 1688-ban szentelték pappá, teológiai tanulmányait Rómában végezte. 1706-tól váci, 1708-tól zágrábi, 1722-től veszprémi püspök, 1725-től esztergomi érsek. 1741-ben ő koronázta meg Mária Teréziát. Neki köszönhető, hogy a sasvári kegytemplom a pálos rend kezelésébe került. 1745-ben Máriacellbe zarándoklatot vezetett, utána betegeskedni kezdett és 1746-ban meghalt. A pozsonyi székesegyházban temették el. BEKE, 2003. 331. p.

3’ Helyesen: palliumot

36 Az említett években Scitovszky János (1785—1866) volt az esztergomi érsek. 1809-ben szentelték pappá, 1808-ban filozófiai doktorátust, 1813-ban teológiai doktorátust szerzett. 1827-től rozsnyói, 1838-tól pécsi püspök. 1849. július 21-