Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - RECENZIÓK - Gál-Mlakár Zsófia: Őze Sándor: A határ és a határtalan. Identitáselemek vizsgálata a 16. századi magyar ütközőzóna népességénél. Budapest, Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, 2006. 365 old.
i6o Egyháztörténeti Szemle IX/4 (2008) sa, az emlékezés és az általa való feldolgozás, illetve a mítosz ismétlése mint a nemzet különböző' generációi közötti kommunikáció és identitás megőrzésének eszköze állnak a középpontban. Ezek a mítoszok ugyanakkor összekötnek, eltörölnek társadalmi határokat, legitimálnak politikai-hatalmi akciókat. Ezen a ponton kapcsol vissza a szerző eredeti témájához és a korábban megállapított tudatelemeket, mint mítoszokat veszi számba, rámutatva az újkor Magyarországának azonosulási válságaira. Összegezve tehát, a szerző a Benda Kálmán és Deér József, Kathona Géza eszmetörténeti vizsgálataihoz visszatérve és onnan kiindulva megállapítja, hogy nem csupán a 19. században kezdődött a magyar nemzettudat kialakulása. E tudat sokkal korábban, szerinte a 16. század katonanépességénél alakult ki és többféle mítoszból építkezett, mely lehetővé tette új utak keresését a túlélés terén és végső soron sikeressé tették a kora újkor magyarságának védekezési stratégiáit. E további vitákra és az eddigi kutatások eredményeinek újragondolására késztető kötetet minden bizonnyal nagy figyelem kíséri majd a téma kutatóinak részéről. (ism.: Gál-Mlakár Zsófia)
