Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - DISPUTA - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár zsidóellenességéről
Prohászka Ottokár zsidóellenességéről 151 nyújtásához pedig elengedhetetlen lenne egy óvatos elhatárolódás, vagy legalább egy utalás arra, hogy tényleg meggondolta magát a recepciós törvény vagy a numerus clausus idejéhez képest, de hát ennek nyoma sincs. A harmadik, legfontosabb tényező, hogy ez a szöveg lényegében a kikeresztelkedésre, mint a zsidók számára egyedül járható útra való buzdítás. Ebből a szempontból pedig - bár műfajilag eltérő - pontosan illeszkedik Prohászka korábbi közéleti megnyilatkozásai sorába, hiszen azokban is a társadalmi asszimiláció lehetetlenségéből indult ki, és megerősíti, hogy a zsidók kereszténnyé válásában látja az egyetlen megoldási lehetőséget. Szövegében ritkák a közéleti utalások^6 azok is a korábbiakhoz képest finomabb, a zsidóságot nem ellenségként, hanem potenciális keresztényekként megszólító megfogalmazásban, akik a keresztvíz által negatív társadalmi tulajdonságaikat is levetkőzhetik. Prohászka ebben a szövegében sem tud elképzelni olyan progressziót, mely a társadalom nem-keresztény felfogású vagy származású elemeit is integrálni képes. Azáltal, hogy tagadja a zsidó vallás ószövetségi formáinak továbbélési lehetőségét, lényegében a „magyar zsidó” szókapcsolatot is önellentmondásnak tartja, a további Messiás-várást pedig - keresztény teológusként — egyszerűen értelmetlennek. Szövegéből kiderül, hogy szerinte az első apostolokhoz hasonlóan a zsidóság számára csak a kereszténnyé válás jelenthet pozitív alternatívát,57 az Ószövetség vallásához (illetve ezzel szoros összefüggésben: zsidó nemzethez) való bármilyen ragaszkodás idejétmúlt, és ebből fakadóan potenciális veszélyforrás. Illetve Prohászka gondolatmenetében nemcsak az érdekes, amit leír, hanem az is, amit nem, vagyis hogy a zsidóság vallási tradícióihoz, elkülönüléséhez való ragaszkodásáért a középkori Európa államait, illetve a katolikus egyházat is felelősség terheli. 4. Prohászka felelősségéről Elgondolkodtató, hogy Prohászka Ottokár szellemiségének mennyire központi szerepe volt az 1930-as évek politikai elitjének tudatformálá- sában.s8 A rendszer jellegadó jobboldali személyiségei ugyanúgy lép- * 57 s6 Ld. pl. ,A mi műveltebb zsidaink nem akarnak zsidó nemzetiségűek lenni, hanem bele akarnak olvadni a nyugati nemzetekbe. Magyarországon magyaroknak, Franciaországban franciáknak, Németországban németeknek készülnek. Ez a beállítás többé nem zsidóság, s ez bizonyára a zsidó vallásnak, amilyen az volt, tagadása.” Uo. 344. p. 57 Megjegyzem, Prohászka az általa gyakran „nemzetként” aposztrofált zsidóság számára más alkalmakkor a kivándorlást jelölte meg követendő útnak, s ezért pártolta a cionizmust. (Vö. pl. 39. sz. jegyzetben idézett beszédét stb.) A lényeg, hogy nála ez az érv is az asszimiláció lehetetlenségének feltételezéséből indult ki. 58 Prohászka harmincas évek végi hatásának vizsgálatára csak egyetlen példa: A kor nagy irodalomtörténeti szintézise a püspök Írásai alapján a „tényszerűség” jegyében úgy fogalmaz, hogy „a zsidó értelmiség magyarországi térfoglalása volt az oka a magyar irodalom elzsidósodásának”. Pintér, 1941. VTII/J. köt. 625-626. p. (Szemelvényeket is
