Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - DISPUTA - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár zsidóellenességéről
Prohászka Ottokár zsidóellenességéről 147 tipikus antiszemita ideológia jegyében fogant, mely felvonultatja a nemzetvédelem igényének, az antiszemita-vád elhárításának összes ismert, zsidóellenes szövegekben felvonultatott panelét, egységes ívű, mozgósító retorikai alkotásba szerkesztve. Ha érveit, hivatkozásait sorra vesszük, feltehetjük a kérdést: különbözött Prohászka mindebben korának nyilvánvalóan antiszemita beszédeitől, sajtócikkeitől, röpirata- itól, melyek a numerus clausust illetve a zsidóság „visszaszorítását” szorgalmazták? Elég beleolvasni a parlament jegyzőkönyvébe illetve a korabeli sajtóba, és a válasz nyilvánvalóan: nem. Ha Prohászka élveit „védhetőnek” tartjuk a numerus claususszal kapcsolatosan, ugyanezt kell elmondanunk világi „keresztény” politikustársairól (Bernolák Nándorról, Haller Istvánról, Milotay Istvánról, Gömbös Gyuláról«0), a kérdés kapcsán megszólaló egyháziakról (Kmoskó Mihályról«1) stb. Nem véletlen, hogy a „fajvédő” sajtó vezércikkei például lelkesen ünnepelték Gömbös és Prohászka teljes nézetazonosságát,«2 és a kortárs antiszemita megnyilatkozások közül nem találunk olyat, amelyektől a püspök legalább egy kicsit is eltérőbb álláspontot fogalmazott volna meg. Ha Prohászkának ez a beszéde védhető, antiszemitizmusa nem létező vagy ártatlanná szelídíthető, akkor nemcsak ő, hanem az említettek is beilleszthetők egy egyházi illetve politikatörténeti hagyományba, s ez az álláspont nemcsak vállalhatatlan, hanem nyilvánvalóan hamis is.«3 Az is az antiszemita beszéd része, hogy 1918 után Prohászka a zsidóság ellen irányuló megfogalmazásokat nem egyszer az antiszemitizmust elhárító deklaratív kijelentésekkel vegyítette, amely technikát szinte minden zsidóellenes közéleti személyiség alkalmazott a modern magyar történelemben, ha érdekei épp úgy kívánták. (A 19. század végi, 39 * 41 42 43 39 A numerus clausus-ról. (1920) Iránytű. Sajtó alá rend.: Schütz Antal. Bp., 1929. (Prohászka Ottokár összegyűjtött munkái, XXII.) 245-259. p. «° Vö. N. Szegvári, 1988.122-123. p. 41 Ld. pl.: Kmoskó Mihály: A zsidóság világuralmi törekvései. Bp., 1921. stb. (A szerző egyébként később is kapcsolatban volt Prohászkával.) 42 Fajvédelem. In: Szózat, 1920. szeptember 18. (221. sz.) 1. p. 43 A dilemmát nyilvánvalóan Prohászka védelmezői is érzékelik. Érdekességképpen megemlítjük László T. László könyvét, amelyben elítélően szól Gömbös Gyula antiszemitizmusáról, majd Prohászkát igyekszik felmenteni a vád alól és magyarázza álláspontját: Egyház és állam Magyarországon, 1919-1945. Bp., 2005. 127. ill. 149-157. p., vö. még: 157- 161. p. A témára ld.: Vonyó JÓZSEF: Gömbös Gyula és a zsidókérdés. In: Az antiszemitizmus alakváltozatai. Szerk.: Paksy Zoltán. Zalaegerszeg, 2005. 18-43. P- Hogy mennyire sajnálatos, egyben érdekes dolgokat produkál a történelem, engedtessék meg kitérőként a téma kapcsán egy példa: Szerb Antal nagyon elismerően nyilatkozott Prohászka irodalmi stílusáról, érveléstechnikájának megformáltságáról, viszont pályafutásában épp az 1920-as évek zsidóellenes légköre és törvényalkotása okozott feldolgozhatatlan törést - melynek egyik szorgalmazója épp a fehérvári püspök volt. Ld. Szerb Antalné. [1980] In: Hegyi Béla: Alkotó időszakok. Esszék és beszélgetések. Bp., 1982. 269-303. p., 294-295. p.
