Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 4. szám - DISPUTA - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár zsidóellenességéről

140

Egyháztörténeti Szemle IX/4 (2008)

nemcsak nagy hatású főpap és politikus, hanem kiváló és sajátosan erőteljes stílusban fogalmazó szónok és publicista is volt. (Nyilvánosságnak szánt illetve naplójába zárt megfogalmazásai e szempontból alig mutatnak eltérést, arról nem is beszélve, hogy ha csak magánjellegű feljegyzéseiben lett volna zsidóellenes, azt még történészként antiszemitizmusnak kell leírni.) Antiszemita jellegű megnyilatkozásai kiemelkednek kortársai közül megformáltságukat, stilisztikai eszközeiket tekintve, de hát ez minőségi és nem tartalmi különbséget jelent.16

Az antiszemitizmusát árnyaló tényezők közül valóban érdemes volna feltárni, hogy miért sétált karonfogva a székesfehérvári rabbi Prohászkával, a személyes — bár sajátosan interpretált1? — kapcsolatai azonban nem befolyásolják közéleti tevékenységének általános jellemzőit. A hivatkozást inkább csak az „elhárító” kommunikáció részeként lehet értelmeznünk, hiszen szorosan össze nem tartozó dolgokkal — személyes kapcsolatok illetve politikai meggyőződés - kívánja elterelni a figyelmet markáns közéleti állásfoglalásának céljáról. Ezek az esetek legfeljebb azt igazolják, hogy nem osztotta a náci fajelméletet, de zsidó- ellenességét nem cáfolják, továbbá ezekből (bár az antiszemitizmus tagadói gyakran hivatkoznak rá) ugyanúgy nem érdemes messzemenő következtetést levonni, mint abból, hogy egy alkalommal szorgalmazta az esztergomi érseknél az új budapesti adófelügyelő kinevezésének megakadályozását, pusztán azért, mert az illető zsidó volt - bár utóbbi is megérne egy elemzést, tekintettel arra, hogy az eset 1918 szeptemberében történt.18

3. A teljesség igényéről és az okokról

Egy közéleti álláspont (szöveg), különösen ideológiaformáló kezdeményezés esetén történészként nem elégedhetünk meg az öncímkézés puszta idézésével. (Aligha volt és van olyan politikus, aki például ne „népboldogítónak” minősítené önmagát.) Vagyis Prohászka kapcsán

Elég, ha az utóbbiak közül utalok Prohászka Ottokár székesfehérvári püspökre.” Kis György: „A múltat ne hagyjuk befejezetlenül tovább élni.” [Interjú.] In: Befejezetlen múlt. Keresztények és zsidók, sorsok. Beszélgetések. Szerk.: Szenes Sándor. Bp., 1994. (2. kiadás) 261-310. p., 275-276. p. (Gondolatmenetének további részei is nagyon figyelemre méltók témánk szempontjából.)

16 Találóan „körmönfont antiszemitizmusáról” beszél és annak a lelki irányító szereppel együtt tulajdonítja, hogy „több évtizeden át tartó, mély befolyással volt a közvéleményre”: Braham, Randolph L.: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon. Bp., 1997. (2. bó'v. kiad.) II. köt. 1123. p.

*? Alább (20. sz. jegyz.-ben) idézendő' beszédében például annak igazolására, hogy nem antiszemita, kijelenti, hogy „egyike legjobb lelkifiaimnak és barátaimnak egy kikeresztelkedett zsidó”. Megjegyzem, ez az érvelés hozzávetőlegesen olyan, mint ha a kommunista párt valamely vezetője az 1950-es években az antiklerikalizmust azzal akarta volna elhárítani, hogy barátai között ateistává lett keresztények is vannak.

18 Bihari Péter: Lövészárkok a hátországban. Középosztály, zsidókérdés, antiszemitizmus az első világháború Magyarországán. Bp., 2008.