Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rajki Zoltán: A pünkösdi mozgalom az 1940-es évek végén Magyarországon. Az ún. Csorba-féle egység (1949-1950)
A pünkösdi mozgalom az 1940-es évek végén 123 guk az őskeresztyének is szervezetileg kiléptek a felekezetből.»2 A Sárkány testvérek magatartása hátterében részben az egység értelmezésének különbözősége található meg. Ugyanis egyesek a kölcsönös egyenlőség alapján akarták az egységet, míg mások „be akarták kebelezni” a másikat. Sárkányék teljes szervezeti egységet képzeltek el.33 A kilépést annak ellenére tették, hogy a felső vezetésben a taglétszámukhoz képest felül voltak reprezentálva. Egyes gyülekezetek kezdettől fogva bizalmatlanul fogadták az egységre hívó központi szót. Másrészt a karizmatikus jelenségek értelmezésében is különbségek voltak az egyes csoportok között. Állami és MSZSZ elvárásra biztosítania kellett az új vezetésnek, hogy az istentiszteletek „jó rendben” menjenek végbe. Ez a karizmatikus ajándékok közösségi korlátozásával járt. így például a nyelveken szólás ne botránkoztasson meg másokat. Az imádkozás ne csak „lélekkel”, hanem értelemmel is történjen. Az „idegen nyelvet” pedig csak imaórákon használják. Nagy kiáltások, tapsolás és más eksztatikus jelenségek visszaszorítását is végre kellett hajtaniuk. A prófétálást is korlátozták, mert ellenezték a „könnyelmű képzelődések”, „semmitmondó látomások”, „személyi elgondolások prófétaság látszatban” történő megjelenését az istentiszteleti alkalmakon.34 Bár a fentiek megvalósítását állami nyomásra a Sárkány fivérek is kérték a hívektől, de nehezen hihető, hogy a „prófétás mozgalomként” teljes mértékben azonosultak a fenti gondolatokkal. Az egység tartósságához hozzájárult, hogy mesterségesen és erőltetetten jött létre. Az Evangéliumi Keresztyén Felekezet vezetőségének körlevele ezért is állapította meg, hogy „egységet külső akarásokkal létrehozni nem lehet: ez a tanulság. Igazi, benső egység csak egységes tanítás és kölcsönös bizalom alapján jöhet létre. Önkéntesen könnyebben kialakul, mint az elmúlt esztendő gyakorlata alapján. Az emberi akarással összehozott egység mindegyik csoportnak ártott. Mindenki örült, hogy az egység megszűnt.”'« A körlevél részbeni igazságot közölt, mert kívülről és erőszakkal nem lehet egységet létrehozni. Helyi szinten a kapcsolatok továbbéltek az egyes közösségek között. Az egyes gyülekezetvezetők megszólalásai is jelezték, hogy a szétválás legnagyobb okát a különböző csoportok vezetőinek hatalmi ambícióiban kereshetjük. * 33 34 35 32 Tóth-Makovei-Kovács-Pataky, 1998. 147-148. p.; EPK. Evangéliumi Keresztyén Felekezet körlevele (Budapest, 1951. január 3.) 33 PozsGAi Józsefné: Az Őskeresztyén Apostoli Egyház történelme. Kiskőrös, 1997. 6. p. 34 EPK. Ladó József - Sárkány Zoltán - Sárkány Győző körlevele (Budapest, 1950. január 26.) 35 EPK. Evangéliumi Keresztyén Felekezet vezetőségének köriévé (Budapest, 1951. január 24.)
