Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rajki Zoltán: A pünkösdi mozgalom az 1940-es évek végén Magyarországon. Az ún. Csorba-féle egység (1949-1950)
ii8 Egyháztörténeti Szemle IX/4 (2008) ún. „ötös albizottság” keretében kerültek az MSZSZ felügyelete alá, és érdekeiket Tomi József, az Evangéliumi Pünkösdi Egyház vezetője képviselte az MSZSZ bizottságaiban.11 Néhány kis létszámú „szakadár” pünkösdi csoport pedig az MSZSZ-en kívül élte vallásos életét illegálisan. A kialakult magyar belpolitikai helyzet nyomán már 1949 tavaszán kapcsolatba léptek egymással a pünkösdi mozgalom vezetői, de gyakorlatilag a korábban elindult dezintegrációs folyamatok jellemezték a mozgalmat. Az egység kérdése 1949 szeptemberében vetődött fel ismét. A tárgyalásokat az őskeresztyének vezetője - Sárkány Mihály - indította el. Siroky Istvánnak az Evangéliumi Keresztyén Gyülekezet egyik vezetőjének a megbeszélések elkezdését javasolta a pünkösdi egység helyreállítása érdekében. Az evangéliumi keresztyény vezetők közül Siroky István és Deák József támogatta a javaslatot, míg Ladó József és Fábián József nem válaszolt a levélre. A tárgyalásokat előkészítő megbeszélésekre október 31-én este került sor Siroky István és a Sárkány fivérek között. Az egységet feltételekhez kötötték. Az őskeresztyének az evangéliumi keresztyének kérésére ígéretet tettek arra nézve, hogy néhány ponton módosítják hitvallásukat. Eszerint alá lehet meríteni,12 13 illetve úrvacsorát kaphatnak a Szentlélek-keresztséget^ nem nyert, de komoly vallási elköteleződésű személyek is. Az őskeresztyének speciális tanításáról — a bűnvallás kötelező voltáról - kemény vita folyt. Kompromisszumként fogadták el végül, hogy a két nézet képviselői „egy táborban” élhessék hitéletüket. Az őskeresztyének kikötötték, hogy a fenti hitelv, illetve annak követői ellen való tanítást tiltsák az új felekezetben. Az őskeresztyének ragaszkodtak még a bűnvallás egyéni, személyi gyakorlásán kiwi az egyenkénti kijelentés-nyerés formájához. Elismerték a múlt visz11 Az „ötös albizottság” tagjai: Tomi József (Evangéliumi Pünkösdi Egyház), Ladó József (Evangéliumi Keresztyén Gyülekezet), Lődi Lajos (Éló' Isten Gyülekezete), Békefi Mihály (Isten Gyülekezeteinek Missziója) és Sárkány Győző (Őskeresztyén Felekezet). 12 Alámerítés: az evangéliumi protestáns közösségek többsége, beleértve a pünkösdi mozgalom vallási entitásait, az ún. alámerítkezéses keresztséget gyakorolja. Ezekbe a vallási közösségekbe nem lehet beleszületni, mert mindenki saját meggyőzőséből önként csatlakozhat hozzájuk. 13 Szentlélek-keresztségben hitük szerint csak az újjászületett ember részesülhet. A Szentlélek-keresztség által a hívő ember „mennyei erőt” kap a bizonyságtevő, túláradó, szolgáló életre. A Szentlélek-keresztséget természetfeletti jelenségek kísérik. Ezek a jelek (nyelveken szólás, túláradó öröm, Jézus ujjongó dicsőítése, imádata, Isten mentő szeretetének túláradása) az eseményhez szorosan hozzátartoznak, de nem azonosak magával az eseménnyel. A prófétás mozgalom alapítói evangélikus háttérből csatlakoztak a pünkösdi közösséghez, és a Szentlélek-keresztséget fontosabbnak tartották a bemerítésnél. Szentlélek-keresztség nélkül senki sem lehetet a közösségük tagja, és nem is úrvacsorázhatott. Az őskeresz- tyények részéről a fenti megállapodás ezért jelentős kompromisszumnak bizonyult.
