Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Horn Ildikó: Új esztendőre köszöntő versek. Egy unitárius vers szerzőjének és datálásának kérdéséhez

92

Egyháztörténeti Szemle IX/4 (2008)

E világon levő nagy elméjű Bölcsek Kik emberek között voltak majd Istenek Tudományra nézve azon bölcsességek Mégis erre nézve semmire nem mentek.

Álljon elé Róma s minden Tanácsosa Nemes Athenasnak egész Assessora A nyelves Cicero, azok szószólója Kifogy itt mindenik, nincs fundamentuma.

Julius bár nyerjen itt köves Koronát Hívei kezében zöldellő Pálmafát Kiáltson serege bátor Diadémát Ha vett ellenségén kívánt victoriát.

Cato szóljon elé fontos tanácsával,

A híres Julius ékes szólásával,

Nestor mézzel folyó nyelv folytatásával, Megcsökkenik bár, elhitesse magával.

De nem csuda mert ez csak Istenhez illek, És ilyen mértékben őbenne is fénylik,

Ha kik megvizsgálják fő jónak ott telik, Noha tágosítva másokra is esik.

Akik tudni illik bő részt ebben vöttek,

S a kilenc bölcs Múzsák tején nevekedtek, Azoktól vett jeles tudományt követtek, Minden dolgokban jól csak ezek épültek.

A szépnek s jónak darabos az útja,

Azért van őneki becsüs állapotja,

Igen kevésnek is kezében a kolcsa,

Az mellyel zárjait könnyen megnyithatja.

Ami kellemetes nehéz ahhoz jutni,

Édest keserűvel szoktak egyvelítni,

Aki azért gyenge rózsát akar szedni, Kemény tövis fogja ujjait sérteni.

Csak az drágakőnek szerzése miben áll, Boréási szélen ember meddig strázsál, Amíg az erire e köveknek talál.

Azután ereje felett mennyit áskál.