Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Horn Ildikó: Új esztendőre köszöntő versek. Egy unitárius vers szerzőjének és datálásának kérdéséhez
2° Egyháztörténeti Szemle IX/4 (2008) megszállását és Sárosi letartóztatását. Az ügy folytatásában azonban világossá vált Sárosi hivatali szerepe, viszont mivel Rabutin és a bécsi udvar is a vallásunió elleni törekvéseket mindenképpen le akarta törni, Sárosi példáján akartak példát statuálni és a Guberniumot, valamint az erdélyi politikai közélet szereplőit megfélemlíteni. Sárosit már nem a protestatio kiállításával vádolták, ami hivatali hatáskörébe tartozott, hanem annak tartalmi meghamisításával, s így megfosztották tisztségeitől, a hamisítás és lázítás vádjával tartóztatták le. A Gubernium nem állt ki határozottan mellette, Cserei Mihály véleménye szerint ez az ügy nekik is „csak praetextus vala, hogy azáltal ejthessék le a lábáról, hanem mind a gubernátor, mint a többi magyar nagyurak azt sajnálották, hogy soha őket nem udvarlotta, sem mikor hozzája mentenek, elejekbe ki nem jött házából, ki nem kísírte, mikor elmentek, noha azt ő nem annyira kevélységből, mint régi szokásából cselekedte. Különben nyájas, víg, nagy és könnyű elméjű úriember volt.”1? Sárosi János nem tört meg, hanem minden jogi és diplomáciai tudását latba vetve elérte, hogy I. Lipót elé vihesse az ügyét, és Bécsben próbálja meg tisztázni magát. 1702 májusában indult a császári udvarba, s az ott töltött hosszú hónapok alatt sikerült elérnie a teljes felmentését és tisztségeibe való visszahelyezését.* 20 Ez az ügy volt tehát az a „napja fényét eltakaró kis felhő”, amelyről a Sárosit köszöntő vers szerzői szóltak. Meghurcoltatása során Sárosi Erdélyben jelképpé vált. A Habsburg berendezkedéssel, illetve a kormányzat intézkedéseivel elégedetlenek benne látták az új hősüket. Ez magyarázza meg a versek latin s magyar változatát, illetve kinyomtatását és ünnepélyes átadását. Sárosi János azonban hiába került ki győztesen az igazáért vívott harcból, a hatvanas éveiben járó politikust megviselték az eltelt másfél esztendő megpróbáltatásai. Négy hónappal hazatérte után, 1703. májusának elején, szőkefalvi birtokán hunyt el, május 8-án temették el nagy ünnepélyességgel.21 '9 UO. 32O. p.. 20 Trőcsányi, 1988.278. p. 21 Benczédi Gergely: Unitárius halottak és temetések. In: Keresztény Magvető, 1887. 253. p.
