Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fekete Csaba: Fogadott fiúságra elpecsételtél. Adalék a Losonczi András-féle imádságok (1660-1663) hátteréhez és forrásaihoz
Fogadott fiúságra elpecsételtél 83 Imádság és imádságos könyv beágyazódása Gyermekévé fogadott minket a mi Urunk egyszülött Fia érdeméért: fiák vagyunk tehát, nem rabszolgák vagy béresek. Ismerjük a szövetséggel járó fiúvá fogadás ígéretét, ismételjük is. Mai köznyelvünkben viszont a fogadott gyermek alig használatos, sokan nem értik az egykor oly népszerű imádságformulát. Egyházi nyelvünkben sem beszélünk fogadott fiúságról.22 Abból az imádságból való ez a címül választott félmondat, amely a Losonczi András másolatai között az [V] számú.23 Ennek eredetét és százados történetét láttuk föntebb, a reformáció korától a 19. század közepéig ível. Emlékeztessen ez a cím az elfeledett értékekre, hitvalló őseinkre, imádságaikra, azokra is, amelyeket érettünk mondtak el szüléink, hogy oda ne vesszünk, hanem éljünk, és idővel folytassuk mi magunk is az imádkozás szolgálatát, tanítsunk mi is, és újra tanuljunk magunk is imádkozni. Huszár Gál, Bornemisza Gergely, és nyilván sokan mások is, csak részben dolgoztak nyomtatott forrásokból, szerkesztményükben újonnan fordított vagy alkotott énekek mellett mindenkor voltak jóval korábbi, kéziratokban talált, vidékenként másolatokban cirkuláló énekek. A graduálokba is másoltak későbbi toldalékokat. Az imádságos könyvek egyes tételei hasonlóan terjedhettek és maradhattak fenn. Ezt is példázza a Losonczi András gyűjteménye. Új gyűjtemények szerkesztésében a hozzáférhető, de később eltűnt kéziratos forrásokat sem kerülték el a sajtó alá rendezők, sem pedig a kegyes olvasmányokat kedvelők. Erre is figyelmeztet a föntebbi néhány adalék. Van azonban még egy teljesen elhanyagolt terület, ez sem maradhat említetlen. Az imádságos könyveknek sokkalta nagyobb becsük és hatásuk volt régen. Nagyjából a 19. század óta tart a hanyatlás folyamata. Sorvad, lassan kivész a kegyesség, értve a napi könyörgésen való részvételt is, meg azt is, hogy az otthoni csöndes percekben általános az éneklés meg a hagyományos imádságok hiánya .24 Az ének, főként a zsoltáréneklés mindenhol hangzott hajdan, de mellette a prózában (és kivétel nélkül fennhangon mondott) imádkozás és az imádságos könyvek is igen kedveltek voltak. A hajdani jámborság az énekeskönyv tartozékának tekintette és Buzgó könyörgések címmel imádságokat toldott az impresz- szumhoz, a nyomtatásban terjesztett gyülekezeti énekeskönyvhöz. A 22 Meggondolkoztató, hogy a római katolikus szakirodalomban elég gyakori a fogadott fiúság taglalása. 23 Dienes Dénes idézett kiadásában 14. p. 24 Vannak népszerű és értékes imádságos könyvek a 19-20. században is, ezek stílusa meglehetősen különbözik a régiekétől. A 19. század vasárnapi iskolai mozgalma, aztán az ébredési hullámok teljesen más imádkozási szokásokat és stílust honosítottak meg. Egy ideig a régi kegyességi könyvek is megjelentek még, némelyik a 20. század elején látott utoljára napvilágot. Azóta eltelt egy évszázad, szertartási, magatartási és társadalmi változásokkal telve. Egyre szaporodtak a vallásos életet általában károsító, vagy megvető és üldöző praktikák. Az imádkozás közösségi és liturgikus vonásai tovább sorvadtak.
