Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - TANULMÁNY - Kovács Kálmán Árpád: A katolicizmus terjesztése az erdélyi protestánsok között az 1760-70-es években
A katolicizmus terjesztése az erdélyi protestánsok között 7 1686-ban felállított nyomdaépítő munkássága volt. Sokat köszönhet a 17-18. századi erdélyi katolikus egyház a minoritáknak is, akik Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Besztercén, Kantában és Enyeden telepedtek le. A pálosok Tövisen, Tordán és Ilyefalván működtettek rendházat. A szerzetesrendek megerősödése egyértelműen felvirágoztatta a katolikus oktatásügyet, különösen pedig a jezsuiták újbóli meghonosodása. Iskolahálózatuk már a guberniumi időszak kezdetétől fokozatosan épült ki. Számottevőek voltak a kolozsvári, gyulafehérvári, székelyudvarhelyi, marosvásárhelyi, szebeni jézustársasági iskolák. Kolozsvári intézetük főiskolával egészült ki. Új templomot is építettek itt. A mintegy 40 kolozsvári jezsuita nem kisebb kulturális csomópontokat szervezett és tartott fenn, mint a Szent József fiúnevelő intézet, a Báthori-Apor szeminárium és az ebből kivált, a nemes fiatalok neveltetését szolgáló Mária Terézia konviktus. Feloszlatásuk után 1776-ban pozícióikat Erdélyben is a piaristák vették át, akik korábban Besztercén és Medgyesen voltak jelen.10 11 A 18. századi katolikus kultúraépítésében jelentős szerepet játszott néhány főúri család, amely valóságos mecénásként lép fel az egyházi kezdeményezések támogatására. így Apor István vagy a Hallerek bőkezűsége számos templom helyreállítását tette lehetővé, például a gyula- fehérvári Báthori-templomét vagy a borbándiét, az esztelnekiét, a tövi- siét.u A katolikusok számos esetben kérték az Approbata és Compillata katolikusellenes cikkelyeinek eltörlését (1712; 1724; 1730). A protestáns rendek sokáig ellenálltak, mert a katolikusellenes törvények eltörlésében a négy bevett vallás rendszere, végső soron pedig Erdély rendi alkotmánya megbontásának veszélyét látták. A jogegyenlőség követelését azonban a katolikusok mindig kiegészítették más, ellenreformációs célkitűzésekkel is. 1724-ben követelték az aposztázia büntetését, a nem katolikusok külföldi (vagy akár magyarországi) kapcsolatainak elzárását, az unitárius egyház működésének szinte teljes meggátlását, tagjainak hivatalképtelenné nyilvánítását, a szombatosság kiirtását. Az eredmény akkor csak néhány per szombatosok ellen (1724-1729). 1730-ban a protestáns ellenakció hatására az országgyűlés és a kormányszervek nem döntöttek, erre III. Károly 1731-ben úgy tárgyaltatta meg az ügyet, hogy az akkor már nyomasztó katolikus többségű Gubernium különböző ügyrendi és egyéb indokokkal kirekesztette a tanácskozásból a legtekintélyesebb protestáns tanácsosokat. Az így megtisztított Gubernium az alábbi előteljesztést tette. A négy bevett vallásfelekezet egyenlősége töröltessék el. A nem katolikusok vallásgyakorlatának engedélyezése a király tetszésétől függjön. Adják vissza a katolikusoknak az általuk alapított templomokat, iskolákat és javadalmaikat. A kolozsvári jezsuita akadémia egyetemmé fejlesztendő, a protestánsoknak viszont el kell tiltani a külföldi egyetemek látogatását. A 10 Uo. 49-51. p. 11 Uo. 51. p.
