Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - TANULMÁNY - Kovács Kálmán Árpád: A katolicizmus terjesztése az erdélyi protestánsok között az 1760-70-es években
Tanulmány A katolicizmus terjesztése az erdélyi protestánsok között az 1760-70-es években Kovács Kálmán Árpád A vallásügy általános helyzete Erdélyben az 1760-70-es években A 16-17. században alakult ki Erdély sajátos vallási berendezkedése, a bevett és tűrt vallások rendszere. A rendszer kialakulásának kettős oka volt: 1. A reformáció irányzatainak elterjedésével olyan eró'egyensúlyi helyzet alakult ki, amelyikben egyik fél sem tudott leszámolni a másikkal. 2. A kialakuló fejedelemség állandó fenyegetettségben létezett, amelyben szükség volt a rendelkezésre álló erőforrások maximális kihasználására. A bevett vallások közismerten a római katolikus, evangélikus, református, unitárius, a tűrtek a szombatosok, az alvinci anabaptista közösség és az erdélyi románság görög szertartású keleti egyháza. A két kategória között az alapvető különbség a közjogi helyzetben volt. Míg egy bevett vallás (religo recepta) létére alkotmányos, törvényi garanciákkal bírt, egy tűrt vallás (religio tolerata) ilyen súlyú garanciákkal nem rendelkezett, léte az állam szempontjából vett hasznosságon alapult, gyakorlatát megtűrték, de ezt igazából időleges, átmeneti helyzetnek tekintették. Szükséges ugyanakkor azt is leszögeznünk, hogy a bevett vallások rendszere sem jelentett e vallások közötti valódi vallásegyenlőséget. A fejedelmi időkben különösen a római katolikusokat és az unitáriusokra érte számos hátrányos megkülönböztetés.1 Az erdélyi püspöki megyében a 16-17. századra tehető egy sajátos erdélyi római katolikus egyházi önkormányzat megalakulása. A rendeknek nem lehetett katolikus pap tagja, ezért kialakult a gyakorlat, hogy a római katolikus vallás képviseletét a fejedelem és az országgyűlés előtt világi főúri családok látták el. A katolikus főurak előterjesztéseket tettek, a sérelmek esetén felemelték szavukat. Alapítványokat, iskolákat létesítettek, ingatlanokat szereztek meg vagy vissza, vikáriust választottak és felügyelték az egyes egyházközségek működését. Kúriáikban papot is tartottak, s ezáltal egy-egy vidék katolikus híveinek lelkigondozását is megoldották. Az 1653-ban kiadott Approbatae Constitutiones törvénykönyv a fejedelemség idején hozott törvényeket rendezte és új formában szentesítette. Ez az Erdély jogi helyzetét meghatározó törvénykönyv is megerősítette a katolikusokat érintő hátrányos megkülönböztetést. Ennek értelmében kifejezetten felszínre hozta a katolikusokat érzékenyen érintő kettős sérelmet: a püspöki funkció és a jezsuita rend ügyét, mégis jogilag ez a törvénykönyv ismerte el az intézményesült Katolikus Státust az egyházmegye képviseleti szervének 1 Kovács Kálmán Árpád: Erdély és a Habsburg valláspolitika a 17. század utolsó évtizedeiben. In: Múlt-kor, 2005. 2-3. sz. (Kora újkori történetek). [Online: http://wivw.mult-kor.hu - 2008. október] (továbbiakban: Kovács, 2005.)
