Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 3. szám - DOKUMENTUMOK - Fazekas Csaba: Két el nem küldött petíció 1848-ból
Két el nem küldött petíció 1848-ból 85 kötelezése alól fel nem oldatik, melynek tanáregyénei egyébkint készek a kormány által előterjesztett tudományi rendszerhez magokat mindenben alkalmaztatni, és képességüket, alkalmatosságukat, ha szükséges? próbatétel által is kimutatni, miáltal a tisztelt minisztérium a célját érendi, hogy általa kitűzött tanulmányok, a nyilvános oskolákban alkalmas és megvizsgált tanárok előterjesztessenek, taníttassanak! És hogy semmit el ne hallgassak, az szerzet önfenntartásának érzete s természetes kötelessége kénytet, hogy a kormány intézvényét tisztelettel tudomásul vegyem, mert ezáltal nemcsak a szerzet egyénei rendíttetnek meg a biztosított rendeltetésükben, és úgy mondván, elmozdíttatnak attól, hanem az egész szerzet alapja aláásatott, melyre újjászületése és élete építtetett. Az egyének azért hagyák oda a világot és léptek a szerzetbe, hogy elkészült tanítók legyenek. A közös oskolák fogalmában penig alkalmasint] az rejlik, hogy nemcsak mindannyian tanítók nem lehetnek, hanem még a valóságos és jelenleges, érdemekkel teljes és alkalmas tanárok közül is többen kiszorítandók! Mely intézkedés által tehát hivatásukban, rendeltetésükben (melyet már mint szerzetesek nem változtathatnak), ha nem csalattatnak is meg, de bizonyára rövidséget szenvednek. Mely szomorú sorsra iparuk által méltókká nem tevén magukat, teljes bizodalommal számolnak a nagylelkű és igazságos kormány kéméletére! Hogy penig a közös oskolák behozatala által a szerzet léte, mely félszázados éltén át egyedül a hazájának és a helyes nevelésnek élt, veszélyeztetik; kérdésen kívül vagyon, mert azért állíttatott visz- sza, hogy a neki szánt és átadott tíz középtanodában az ifjúságot tanítsa és nevelje; mely feladata teljesítésétől a közös oskolák által kiszoríttatván, alig lehet nagy reménye manapon állandóságához ama magyar szerzetnek, mellyel a magyar civilizált történet mindenesetre kezdőpontját veszti! Mely felhordott okaim fonalán alázatosan könyörgöm a tisztelt közoktatási minisztériumnak, méltóztassék engemet addig is, míg őfelsége, ki a szerzetnek adá a gimnáziumot, legnagyobb akaratját ki nem jelenti, és a honatyák törvény által nem intézkednek, hogy vallásfelekezeti oskolák közösökre átváltozandók, kegyesen felmenteni, hogy tanodáimat eredetiségükben, tisztán megtartván szerzetes egyéneimmel, mint tanítókkal azokat elláthassam, mit a vallási egyenlőség és viszonosság elvénél [fogva] is kérek, mert tudom, hogy a más vallású felekezetek aligha befogadandják a közös oskolákat, és úgy csak a katolikus oskolák volnának szorultabb állapotban. ígérvén és fogadván a szerzetem nevében, hogy tanáraim bármely behozandó új tanulmányi
