Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 3. szám - DOKUMENTUMOK - Fazekas Csaba: Két el nem küldött petíció 1848-ból
Két el nem küldött petíció 1848-ból 75 DOKUMENTUMOK 1. Rimely Mihály tervezett levele, melyben a bencés rend fenntartását kívánta, 1848. augusztus 11. Folyamodás, mely a honatyáknak azon esetben lett volna benyújtandó, ha általuk a szent szerzet eltörültetik. Mélyen tisztelt Honatyák! Miután kimondatott a magyar nemzet által a nagy szó s végítélet, hogy magyar földön és egyházban ne legyenek szerzetes- rendek, megjött és ütött Szent Mártonnak is régtöl sejtelmezett végórája, és a setéten tornyuló s vészt fenyegető felhők súlyokkal elnyomták a hármas szent hegyet, s nincs többé Szent Benedek rendel Eldűlt egy csapással a nyolc százados tölgy, mely a magyar nemzet alkotásakor első szent királya által oly gondosan plántáltatott,7 s a nemzettől felkaroltatva szívesen ápoltatott, mely is lombjaival századokon át a nemzetet jótékonyan árnyékolta! Igaz, nincs semmi állandó a nap alatt. Nem zokog a szerzet este felett, mert csak addig akar és tud élni, míg Istenén kívül szeretett nemzetének, hazájának hasznos lehet és híven szolgálhat! Értvén tehát szeretett nemzetének győ- ződését, hogy nemléte a hon boldogságát inkább eszközlendi s előmozdítandja, teljesen megnyugszik a nagy nemzet bölcs végzésén, az isteni gondviselésen! Nem is forral lelkében setét s erőtlen bosszút, mely együgyű leikéhez soha sem fért, hanem mint imádkozott éltében szeretett fejedelméért, nemzetéért, hazájáért, úgy imádkozandik holtában is a seregek urához, kinek kezében vagyon a nemzetek s királyok sorsa, hogy áldja meg a magyar hazát, oltalmazza meg a magyar nemzetet, egyházat erős karjaival, minden kül- s belellenségeitől. Elszánt s nyugodt lélekkel hajol meg a szerzet a kor kívánaténak, és a váratlan, nehéz csapás alatt vigasztalja őt öntudata, hogy nem Istene, nem édes nemzete elleni vétke érdemié meg esetét, s nem készíté végpusz7 A szentmártoni monostor alapját Géza fejedelem vetette meg, de az építkezést csak 1002-ben Szent István fejezte be, a nagy jelentőségű pannonhalmi alapítólevelet ugyanez év őszén adta ki. Ld. erről pl. Érszegi Géza: Szent István pannonhalmi oklevele. In: Mons Sacer, 996-1996. Pannonhalma 1000 éve. Szerk.: Takács Imre. II. köt. Pannonhalma, 1996.147-189.; Gerics József - Ladányi Erzsébet: Az államférfi Szent István öröksége. In: Uo. 110-116. stb.
