Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 3. szám - DOKUMENTUMOK - Fazekas Csaba: Két el nem küldött petíció 1848-ból
Két el nem küldött petíció 1848-ból 73 A népiskolai törvény radikális változatának megbuktatása az országgyűlés alsóházában egyben azt is jelentette, hogy 1848. augusztus második felében már nem kellett olyan súlyú egyház- politikai fordulattal számolni, mint például egyes szerzetesrendek felszámolása. A félelem ugyan megmaradt (ezt Rimely második tervezett beadványa is bizonyítja), viszont legalább olyan fontosnak bizonyult az egyház számára az Eötvös József által augusztus 24-én közreadott rendeletben foglalt középiskolai reform.4 Ennek lényegét az ún. szaktanrendszer jelentette, vagyis az, hogy - az „osztályrendszerrel” szemben - egy-egy oktató nem valamennyi tárgyat tanítja egy-egy osztály egésze részére, hanem egy-egy nyilvános pályázat útján kiválasztott tanár valamely szaktárgyat több osztályban is oktathatja. Az elképzelés, a népiskolai törvénytervezetben is szereplő „közös” - vagyis felekezetek közötti, nem egyház által fenntartott - iskola programjával együtt mély aggodalommal töltötte el a bencés rendet is, elsősorban a tanárképzés sorsa miatt, illetve azért, mert félő volt, hogy a tanári állások betöltésénél nem az egyházias, hanem a szaktárgy oktatására való alkalmasság lesz a meghatározó.s Rimely - az egyház több képviselőjéhez hasonlóan - éles szemmel vette észre, hogy az Eötvös által jegyzett jogszabály a politikai bizonytalanság fokozódása miatt elhalasztott népiskolai törvény főbb pontjainak (például a „közös iskola” rendszerének) rendeleti úton való megteremtésére irányul. Elsősorban ez ellen tiltakozott, a vallásosság visszaszorulásától, az egyház társadalmi befolyásának csökkenésétől tartva. A főapát, nem is annyira burkoltan, törvényszegéssel és alkotmányellenességgel vádolta a minisztériumot, amiért nem az országgyűlés által alkotandó törvény, hanem rendelet útján akart ilyen súlyú reformot életbe léptetni. A törvénytelenség vádját régebbi paragrafusok hosszas idézésével is igyekezett alátámasztani. „Az egyének azért hagyák 4 5 4 Közlöny, 1848. 77. sz. (augusztus 25.) 386. Újra közölte Mezei Márta (szerk.): Eötvös József: Kultúra és nevelés. Bp., 1976. (Eötvös József művei.), 326-328.; F. Kiss Erzsébet (szerk.): Az alsó- és középszintű oktatás 1848/49-ben. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium válogatott iratainak tükrében. Bp., 1997. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok, 30.) (továbbiakban: F. Kiss, 1997.) 143-145. 5 A középiskolai reformról az idézettek mellett ld. pl. Németh Antal: A középiskolák fejlődésének vázlatos áttekintése. Győr, 1889. 57-61.; Fináczy Ernő: A magyarországi középiskolák múltja és jelene. Bp., 1896., 69. stb. Maguk a bencések is készültek a tanárképzés rendszerének átalakítására. Ld. MÉSZÁROS ISTVÁN: Iskola Szent Márton hegyén. Pannonhalma, 1990. (Magyar bencés gimnáziumok, 2.), 39.
