Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNY - Lukácsi Zoltán: Sombori József egyházi beszédei, avagy a katolikus prédikáció útkeresése a felvilágosodás korában
22 Egyháztörténeti Szemle IX/1 (2008) hogyan kell értelmezni az Ö- és Újszövetség képeit.132 A felvilágosodás szemléletmódját tükrözi, amikor beszédeiben a helyes táplálkozásról, az egészséges életről, vagy az olvasás fontosságáról értekezik.133 A barokk „udvari” szemléletével134 szemben az ő társadalomszemlélete polgáribb, és többször felhívja a figyelmet az udvari élet veszélyeire.135 Témaválasztása sokszor elüt a megszokottól. A szentekről tartott prédikációiban sosem beszél a szent életrajzáról, hanem egy jellemző tulajdonságot ragad ki, és azt ismerteti tudományos alapossággal. Keresztelő János kapcsán pl. a szentek tiszteletéről vagy az önismeretről, Péter-Pál ünnepén az elme és akarat összefüggéseiről, Nepomuki Szent János napján a megfontolt beszédről, Szent Ferenc kapcsán a szegénységről tart esszé-szerű előadást, legtöbbször teljesen világias gondolatmenettel. Ugyanakkor kozmológiája teljesen bibliai: a világot 4-6000 évesnek gondolja.136 Tekintélytisztelete, királyhűsége, hierarchia-felfogása teljen hagyományos. A gonoszokkal való kapcsolattartásban ruházkodás területéről hoz hasonlatot, s ebben Gvadányihoz hasonló konzervatív nézetei vannak.137 Említettük, hogy Sombori nyelvészeti és kritikai munkásságának méltatói hangsúlyozzák a romantikus irodalmi gondolkodást előkészítő szerepét. Prédikációit vizsgálva ugyancsak előkészítőnek kell tartanunk. Új lendülettel ajándékozza meg az ellaposodott katolikus szentbeszédet. Nála újra megjelennek az érzelmek és az esztétikai eszközök. Színt és elevenséget hoz a megcsontosodott prédikációba. Mer könnyed és elegáns lenni, de sosem válik felszínessé. Egyszerre akar okos és érdekes lenni. Tanítani akar, de gyönyörködtetni is. (1810-es kötetének előszavában így fogalmaz: „Ezekben a leg szükségesebb Tudomány, a leg hasznosabb vigasztalás, és a leg tisztább gyönyörűségek vannak el hintve”.) Találó példái mellett ezt segítik egyéni és eleven hasonlatai is, amelyek legfőbb irodalmi eszközei. Érdemes néhány szép leíró „hasonlatosságot” — ahogy ő nevezi — felidéznünk: „Egy a józan okosságnak, és a Kijelentésnek törvénnyel szerént gondolkozó elme hasonló azon emberhez, ki egy magos hegynek tetején, hol a nap szépen világol áll; és látja a völgyekben gomolygó fellegeket, s azokból fel, alá, és keresztüllövellő villámlásokat; hallja a záporok, és dörgések zúgását: maga pedig mindazokan feljülemelkedve, világos fényben, és csendességben, telyes 132 Sombori . 1.245. p. 133 Sombort. II. 194., 241., 246., III. 36., 48. p. 134 Pl. Faludy Ferenc: Nemes ember. Nagyszombat, 1748.; Uő: Nemes asz- szony. Nagyszombat, 1748; Uő: Nemes úrfl. Nagyszombat, 1771. 135 Sombort. III. 88., 241. p. 136 Sombori. 1.16., III. 321. p. 137 „Valamint azon újmodi köntös, mely elébb nem tetszett, [...] lassanként tűr- hetővé lészen, s azután a nemzeti öltözetet is megúnatja, sőt [...] a többitől különbözőknek láttami szégyelljük.” SOMBORT. I. 120. p.
