Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 3. szám - TANULMÁNY - Dóra Zoltán: A Miatyánk szövegének értelmezéséhez
A Miatyánk szövegének értelmezéséhez 9 Istennel nem alkudozhatunk. Erre utal Jézusnak a már említett Olajfák-hegyi imája is. „Miképp a mennyben, úgy a földön is...” Ez Maleczki József szerint „fordításnyelvi képződmény: a nyugati nyelvek hasonlítással fejezik ki azt, amit mi az is-is szópárral.” Majd pedig ezt olvassuk: „Nem arról van szó, hogy úgy teljesüljön Isten akarata a földön, ahogy a mennyben, (hiszen nem tudhatjuk, milyen a menny, és ott miképp is teljesülhet az isteni akarat), hanem arról, hogy teljesüljön ott is, itt is.” Ezzel a felfogással csak részben lehet egyetérteni. Az ugyanis igaz, hogy a magyarban az is-is, illetve a mind-mind páros kötőszót használjuk akkor, ha nem hasonlításról van szó. Csakhogy ebben az esetben hasonlítással van dolgunk, éppen ezért a hasonlító kötőszóknak meghatározó szerepük van. Igaz, nem tudjuk, hogy mi van a mennyben, azt azonban igen, hogy ott csakis az isteni akarat érvényesül. Ezzel szemben a földön az emberek többsége szembeszáll vele. A háborúk, a bűnözés és az istentelen életmód bizonyítják mindezt. Ezért joggal kérjük: legyen meg úgy, mint a mennyben! Azt is kifogásolja szerzőnk, hogy az ima szövegében ez áll: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.”. íme az ellenvetése: „miért adná meg? Kölcsönkérte? Tartozik vele? Ugye nem? És egyáltalán miért adná ő a kenyeret? A kenyérért minekünk kell megdolgoznunk: Istent arra kérjük, hogy ezt tegye nekünk lehetővé. Nem koldulunk, hanem kérünk.” Bizony, ez az okfejtés kissé sántít. A megad nemcsak azt jelenti, hogy valaki a kölcsönt, a tartozást visszaadja. Ezúttal arról a gondoskodásról van szó, amelyet az átírt szövegben olvasunk. Isten nem közvetlenül adja a kenyeret, hanem gondoskodik a kenyér megszerzéséről: erőt, munkalehetőséget ad az embernek. A kenyér az élet szimbóluma. Ez fejeződik ki frazémáinkban is: nehezen keresi a kenyerét, egy kenyéren vannak,8 9 kenyértörés. Ez utóbbiról az Etimológiai szótár ezt írja: „Keletkezésének alapja az a szokás volt, hogy az eredetileg egy háztartásban élő, de tovább együtt megmaradni nem tudó emberek kettétörtek egy kenyeret, ezzel fejezték ki, hogy útjaik szétválnak, élelmükről ezentúl külön-külön gondoskodnak.”9 Figyelemre méltó Jeleníts István álláspontja, a Lukács 22,16-ra hivatkozva ezt írja: ,A »holnapra való« kenyér eszkatologikus vonatkozása félreérthetetlen.” 8 Vö. Ratkó József: Egy ágyon, egy kenyéren c. versével. 9 Etimológiai szótár. Főszerk.: Zaicz Gábor. Bp., 2006. (továbbiakban: ETSz. 2006.) 397.
