Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 3. szám - TANULMÁNY - Dóra Zoltán: A Miatyánk szövegének értelmezéséhez
A Miatyánk szövegének értelmezéséhez 5 utaló személyes névmások (én, te), ahogy a Miatyánkban is, hangsúlyosak, és szembeállítást fejeznek ki, amit a de kötőszó még inkább felerősít. Hasonló szerepe van a te névmásnak az Angyali üdvözlet következő mondatában: „Legyen nekem a te igéd szerint”. Ezekben az idézetekben kimondatlanul benne van a folytatás: nem az én akaratom szerint, hanem úgy, ahogy te akarod. Egy helyen a mai helyesírástól eltérő alakot figyelhetünk meg: a visz ige felszólító mód egyes szám második személyű rövid alakjában rövid i áll. A helyes szóalak ezzel szemben a vígy. Ez utóbbi található a református fordításban is. A reformátusok szóhasználatában egyébként megfigyelhető, hogy a köznyelvi i a kiejtésben gyakran hangzik í-nek: dicséret, íge. Károlinál, szemben a Szent István Társulat által kiadott és a mai református szöveggel, az aki vonatkozó névmást a rövidebb alak, a ki helyettesíti. Nála a birtokos személyére utaló névmások még gyakoribbak: a mi mindennapi kenyerünket, a mi vétkeinket. Az ellenünk vétkezőknek szószerkezet helyett azonban mellékmondat áll: akik ellenünk vétkeztek. A Károli-fordításban, mai szóhasználattal ellentétben, kísérteiét olvasunk a kísértés helyett. A két szó jelentésének elkülönüléséről még később szólunk, megemlítjük azonban a szintén 16. századi prédikátornak, Bornemisza Péternek az Ördögi kísértetek című művét, amelyben a korabeli jelentés tükröződik. A kizáró ellentétes mondat kötőszavaként egyedül a Szent István Társulat által kiadott fordításában áll: hanem. Erre egyébként Maleczki József szövegének vizsgálatakor visszatérünk. A református változatban az ima így fejeződik be: „Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség.” A mai katolikus szentmise liturgiájában, amikor elhangzik a „Szabadíts meg a gonosztól” mondat, a pap még a következőt teszi hozzá: „Szabadíts meg, kérünk minden gonosztól, adj kegyesen békét napjainknak, hogy irgalmadból mindenkor bűn és baj nélkül éljünk, amíg reménykedve várjuk az örök boldogságot, és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét.” A hívek ezután zárják le az imát: „Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Amen.” Mint tudjuk, a II. Vatikáni Zsinat előtt a római katolikus liturgia nyelve latin volt. Ezen a nyelven hangzott el a Miatyánk is. A pap mondta (énekelte) végig a szöveget, a kántor pedig az utolsó tagmondattal — „Séd libera nos a malo” - zárta le az imát. A hívek bár nem értették a latin nyelvet, az „érthetetlenség” fel
