Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 1. szám - TANULMÁNY - Lukácsi Zoltán: Sombori József egyházi beszédei, avagy a katolikus prédikáció útkeresése a felvilágosodás korában

18

Egyháztörténeti Szemle IX/1 (2008)

teket elválasztja, de nem is adja fel identitását. Nem hitvitákat folytat, hanem keresi a szakadások orvoslását.98 Ha jónak látja, még protestáns szerzőt (Melanchtont) is segítségül hív az érveléshez,99 * és még a heretikus ortodoxok hitét is bizonyítékul használja az eukharisztiával kapcsolatban.1110

A más vallásúakkal kapcsolatban józan gondolkodású (bár az iszlámra, Mohamed paradicsomára tesz néha lesajnáló megjegyzéseket).101 102 Nem osztja elődeinek szigorú elutasítását, és nem tartja őket kárhozatra szántaknak, mert nem mindenkit tart felelősnek azért, hogy más vallásban él.1112 A zsidókhoz való viszonyulása is türelmes. Amikor elmarasztalja őket, mindig csak a Jézus-korabeli zsidókra gondol, és jelen helyzetükkel figyelmezteti a keresztényeket: rájuk is az ő keserű sorsuk vár, ha megfogyatkozik bennük a hit.103 104 Mert hiába erősítette hitüket a sok csoda, prófécia, isteni ígéret, mégsem ismerték föl a Messiást, és nem lett részük abban a fényességben, amely belőlük vette kezdetét. Ezért a hálátlanságért Isten „ezen Nemzetet az ő legnagyobb világi kincseitől, szabadságától, és országától végképpen megfosztotta, és sok nyomorúságokkal iHette”.llM Mindazonáltal arra kéri a keresztényeket, hogy imádkozzanak értük.105

Sombori többször tesz utalást a közelmúlt, vagy napjai történelmipolitikai eseményeire. Említettük már, hogy két beszédet is mondott a napóleoni háború kapcsán. (Kudora János éppen ezeket tartja említésre

98 A teljességhez tartozik, hogy úgy tűnik, Sombori gondolkodásában élete vége felé változás állt be a más felekezetűekkel kapcsolatban, talán Rudnay Sándor (1760-1831) 1815-től erdélyi püspök hatására. Erre utal Döbrentei Gábornak Dessewffy Józsefhez írt, 1819. január 2-án kelt levele, melyben így fogalmaz: „Ez a Rudnay, erősen kezdi felforgatni a vallásbeli tűredelmet, melly Erdélyben, Püspök Mártonfi alatt, emberekhez illő egyességet szült. [...] Zsombori József, most Székely-Udvarhelyi Esperest, ki még Káplán korában maga kezdett engem tégezni, s a Nyelv s Nemzet szeretete szorosan egybecsatoltt bennünket, elhült irántam, mert fél Rudnay alatt eretnekekkel barátságban lenni.” Magyar Országos Levéltár, P 91. (= A Dessewffy család levéltára.) 5. cs. 53. (Döbrentei Gábor levelei Dessewffy Józsefhez).

99 Sombort. I. 256. p.

""„Bizonyságtól állíthatjuk a tőlünk elszakadt Görögöket: a kik noha tőlünk elpártoltak, mégis az Oltári Szentség aránt velünk egy értelemben maradtak.” SOMBORI. I. 284. p.

101 Sombort. I. 201., III. 39. p.

102 „így tehát a magunkéval ellenkező minden Vallások követőjit kárhoztatni fogjuk? Éppen nem; ítílni, üdveziteni, vagy kárhoztatni valakit, az Isten dolga [.. .] Hogy azok a Kijelentéstől [.. .] eltávozván, hibáznak, tudjuk: de ki vétkes a hibázok közül, és mennyiben? ezt csak az Istennek vagyon bélátása, és igaza megítílni.” SOMBORI. I. 92. p.

1,13 SOMBORI. I. 93. p.

104 Sombort. III. 282-283. p.

1,15 „Imádkozzunk érettek; és az ők szerencsétlen példájok légyen előttünk fontos tanúság az alázatos hitre.” SOMBORT. I. 20. p.