Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 2. szám - BESZÁMOLÓ - Tasi Réka: Konferencia Kelemen Didák emlékére
Beszámoló Konferencia Kelemen Didák emlékére 2008. április 17—18-án az MTA Miskolci Területi Bizottságának díszterme adott otthont annak a konferenciának, melyet a Miskolci Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete, az MTA Miskolci Területi Bizottsága Nyelv és Irodalomtudományi Szakbizottság és a Minorita Rendtartomány szervezett „Veritatem facere in caritate": Kelemen Didák csodás élete és működése címmel. Az ülésszak többszörös céllal szerveződött meg: a Kelemen Didákkal kapcsolatos tudományos eredmények nyilvánossá tétele, a tudományos kommunikáció, valamint a további kutatások ösztönzése mellett a méltánytalanul háttérbe szorult minorita szerzetes alakjának népszerűsítését is feladatának tekintette. A konferenciához kettős évforduló biztosított alkalmat: a minorita szerzetes születésének 325, pappá szentelésének 300 éves évfordulója. A konferenciát KABDRBÓ LÓRÁNT professzor, valamint a védnökök nyitották meg: NÉMET LÁSZLÓ SVD, a Magyar Püspöki Konferencia titkára; SURJÁN LÁSZLÓ, a KDNP elnöke, az Európai Parlament képviselője; ODOR Ferenc, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés elnöke. Az előadók különböző tudományterületek ismerői, kutatói, világi és egyházi személyek voltak, Kelemen Didák életéhez, munkásságához, szellemiségéhez és a korhoz különféle nézőpontokból közelítettek. Ahogy KECSKEMET! Gábor, a Miskolci Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének igazgatója hangsúlyozta a konferenciát záró beszédében: a romantika kora előtti irodalmi episztémé jellemzője, a htterae fogalma éppen ezt a sokszempontú megközelítést igényli, így' az egyetemi valamint akadémiai intézet kutatásaival összhangban vállalhatta a különféle közelítésmódok egy konferenciában történő összefogását. Nem titkolt szándéka volt a konferenciának, hogy támogassa Kelemen Didák boldoggá avatásának a minorita atyák által újból felkarolt ügyét. A nyitóelőadás ezt tartva szem előtt, a boldog és a szent fogalmának tisztázására vállalkozott (BüDA LÁSZLÓ). A történettudományi előadások nyomán az érdeklődők képet kaphattak a minoriták nyírbátori történetéről (HORVÁTH JÁNOS), megelevenedett a 18. század elejének magyarországi politikatörténete (HORVÁTI! ZITA). Kelemen Didák és a Károlyi család kapcsolatát (GYULAI ÉVA), valamint a 18. századi Magyarország felekezeti tagoltságát (FAZEKAS CSABA) is külön előadás részletezte. A 19. század végi történetírásban megjelenő Kelemen Didák-kép szintén a vizsgálódás tárgyát képezte (CSÍ- KI TAMÁS), miként a ferences levéltári irategyüttesek sorsa is (BORSODI Csaba). A szép számú irodalomtörténeti érdekeltségű előadás egyrészt Kelemen Didák prédikációit vizsgálta: retorikai, homiletikai kérdéseket (KECSKEMÉTI GÁBOR, Tasi Réka), a kompiláció szövegprodukciós eljárását