Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 2. szám - DOKUMENTUM - Bolvári-Takács Gábor: Takács Béla rendőrségi legációja 1949-ben

Takács Béla rendőrségi legációja 1949-ben

89

— Nem Pilátus — javította ki a rendőrt a lelkipásztor — hanem legátus — és rám mutatott, hogy én vagyok az.

— Mindegy, az a lényeg, hogy maga azonnal átjön velem Pácinba, a rendőrségre! — mondta a tizedes határozott hangon.

— De hát miért? — A kérdést egyszerre tettük fel a lelkipásztorral.

— Majd az őrmester elvtárs megmondja — válaszolt a tizedes. Köszönt, és távozott.

Nem tehettem mást, fogtam a táskámat, és elindultam Pácin felé, de egyedül, mert a tizedes kerékpárra ült, és azt mondta:

— Maga csak menjen, majd utolérem, más dolgom is van a faluban. Pácinban előbb a parókiára mentem, hogy tájékoztassam a lelkipásztort a történtekről, majd szorongó érzéssel jelentkeztem a rendőrségen.

— Na, itt van a másik jómadár is! — kiáltotta az őrmester, arra utalva, hogy a mendikáns ott kucorgott egy széken. — Miért járták maguk a falut szombaton a harangozóval? — kérdezte az őrmester.

— Adományokat gyűjtöttünk a presbiterektől. Már több évszázados szokás, hogy' a pataki Kollégium a karácsonyi, húsvéti, pünkösdi ünnepekre szétküldi a teológusokat a falvakba, városokba. Az istentiszteleti szolgálatért pénzt kapnak a diákok. A mendikáns alsóbb osztályú gimnazista, aki az ünnep két napján minden református családot felkeres, verssel köszönti a háznépet, és ő is kap pár forintot.

— Maga mennyit gyűjtött össze? — kérdezte az őrmester.

— Kétszáz, és valamennyi forintot, de még kapok majd adományt a lelké- szi hivatalban is — válaszoltam.

— Ezt a pénzt azonnal adja át nekem! — utasított az őrmester.

— A pénz nincs nálam, a parókián levő táskámban van, és önnek nincs joga ezt tőlem elvenni. Igazolványom van a pataki Kollégiumtól, hogy szabályszerűen jártam el az adományok gyűjtésénél.

— Ily'en igazolványát, pecsétet én is tudok készíteni — szólt az őrmester, rövid pillantást vetve a papírra, majd így folytatta: — Maga itt marad, a mendikáns elmehet, mert ő a gyűjtött pénzt átadta. (De ahogy a mendikáns utóbb Patakon elmondta, az őrmester semmiféle nyugtát nem adott, a pénzt zsebre vágta.) Motorkerékpár berregése hallatszott, az őrmester elindult a körzetébe legátusvadászatra.

Közben beszélgetésbe elegyedtünk az ügyeletes rendőrrel, de ezt félbeszakította a küldöttség érkezése. Az egyházközségi gondnok, presbitertársával bejött az őrszobára, és azt kérte a rendőrtől, hogy' addig engedjen ki, amíg elvégzem a templomi szolgálatot, majd visszatérve folytathatom a „rabságot”.

— Ezt csak az őrmester elvtárs engedheti meg, de ő most nincs itt — mondta az ügyeletes.

Déltájban megkérdezte a rendőr:

— Mit fog ebédelni?