Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rajki Zoltán: Az adventista misszió társadalmi bázisának alakulása Magyarországon 1945 és 1989 között
Az adventista misszió társadalmi bázisának alakulása 85 dőkben is a bemerítkezők 42%-át 30 év alattiak tették ki. A férfiak vallás iránti érdeklődése emelkedett, mert a keresztelendők 40%-át alkották. Az Aratás 90 hasonló eredményeket hozott a Tiszavidéken a 30 év alatti (43,8%), illetve a férfi alámerítkezők között (42%). Összegzés A Hetednapi Adventista Egyház közjogi és vallásszabadsági helyzetének alakulása kihatással volt a felekezet hitterjesztő tevékenységére és társadalmi összetételére. A második világháborút követő vallásszabadság a taglétszám gyors emelkedését eredményezte, és az új tagok nagy többségét nem adventista hátterűek alkották. A népevangélista, valamint a könyvterjesztő mozgalom hatásának tudható be, hogy falusi gyülekezetek keresztségi eredményei jelentős mértékben emelkedtek. Az adventizmus leginkább a tiszántúli egyháziasan vallásos kálvinisták körében „hódított”. A kommunista diktatúra vallásellenes egyházpolitikája és az ország életében bekövetkező gyors társadalmi változások az adventista egyház életére is hatottak. A keresztségek számának esése, a hitehagyások és az egyházszakadások eredményeként a taglétszám felére esett vissza. Az új tagok körében jelentős mértékben növekedett az adventista családból érkezettek aránya. Ha a nem adventista háttérből érkezetteket nézzük, akkor csökkent a református, és bővült a katolikus áttérők aránya. A nyolcvanas évek második felének politikai enyhülése kedvezett az adventista hitterjesztés „újraindításának”, illetve a felekezet szervezete is konszolidálódott. Eredményeként a taglétszám bővült. Az új tagok körében emelkedett a nem adventista hátterűek aránya. Folytatódott a nem adventista háttérből érkezők esetében a reformátusság térvesztése, illetve a katolikusok térnyerése. A reformátusság a lakossági arányánál jóval nagyobb vesztességet szenvedett. A katolikusok vesztességi rátája a vizsgált korszak végére érte el a társadalmi súlyuknak megfelelő értéket. A kommunista időszakban csökkent az egyháziasan vallásosak, és emelkedett a nem vallásos áttérők aránya. A szocialista szekularizáció nyomán a társadalom „elvallástalanodása” gyorsabban történt, ezért az új adventisták körében az egyháziasan vallásosak aránya háromszorosan is meghaladta lakosság körében tapasztaltakat. A korszak hatásának tudható be a történelmi egyházakhoz hasonlóan a felekezet elöregedése, illetve tagságának aluliskolázottsága.
