Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rajki Zoltán: Az adventista misszió társadalmi bázisának alakulása Magyarországon 1945 és 1989 között
78 Egyháztörténeti Szemle IX/2 (2008) Az evangélikus háttérnek aránya a nyolcvanas évek elejéig 6-13% közötti érték között maradt, amely meghaladta a lutheránusok társadalomban betöltött hányadát. Az adventista misszió másik jellemzője volt, hogy a felekezet nélküliek növekvő táborát nem érte el arányaiban. (2. táblázat) Az 1967-es adventista felmérés a református hátterűek esetében jelentős eltérést mutat a 2006. évi felméréshez képest az 1951 és 1965 közötti évekre vonatkozóan. Mindkét adat az 1945-1950 közötti időszakhoz viszonyítva a református hátterűek arányának visszaesését jelzi. Az 1967-es adatok szerint folyamatos visszaesés tapasztalható. Ezzel szemben a 2006. évi felmérés az ötvenes évek első felében radikális esést fejez ki, amelyet az ötvenes évek végén, hatvanas évek első felében kisebb emelkedés követ. Az 1945-1950-es évekhez viszonyítva azonban mindkét felmérés hasonló tendenciát érzékeltet az egyes felekezetekre vonatkozóan. (4. táblázat) Az adventista egyházhoz csatlakozók között csökkent az egyház tanítása szerint vallásosak aránya (52,8%-ról 40,4%-ra), de még így is lényegesen meghaladta az országos adatokat.21 Vallásosnak lenni szolid ellenzékiséget jelentett ebben az időszakban, és a gyülekezetekben megtartott evangélizációs előadássorozatokra inkább a vallásos, vagy a vallás iránt erősen érdeklődő emberek mentek el. A különböző egyházak aktív tagjai a társadalmi, politikai nyomás következtében szoros kapcsolatba kerültek egymással, és ennek következményeként fogható fel részben az egyházia- san vallásos személyek magas aránya az adventizmushoz csatlakozók körében. Az adventistákhoz nem vallásos háttérből megkeresztelkedettek aránya az ötvenes években meghaladta a 20%-ot, és a nyolcvanas évek közepéig 21-26% között mozgott (kivéve az 1966-1974 közötti időszakot).22 A maguk módján vallásosak aránya mindvégig 24-30% között ingadozott (kivéve 1966-1974 közötti időszakot), amely a vizsgált korszak egészében alacsonyabb értéket jelentett a társadalomban tapasztaltaknál.23 (4. diagram) A vallásosság módja felekezetenként változott. Továbbra is a református egyházat elhagyók a leginkább egyháziasan vallásosak (39-50%), sőt arányuk 1956-1958 és 1975-1983 között a 60%-ot is elérte. A katolikusok esetében kisebb számot (32-45%, kivéve 1951-1955 között) tapasztalunk, de még így is meghaladta a társadalomra jellemző mértéket. A maguk módján vallásosak aránya is magasabb volt a reformátusok köréből érkezettek között. Ezzel párhuzamosan a katolikusoknál nagyobb volt, a hitü21 Tomka Miklós adatai szerint 1980-ban a lakosság 10,6%-a, 1983-ban 9,5%-a tartozott ehhez a kategóriához. TOMKA, 1990. 282. p. 22 A felmérések szerint 1984-ben a lakosság 29,1 %-a nem gyakorolta a hitét. TOMKA, 1990. 282. p.; FÖLDVÁRI MÓNIKA: Gondolatok és adatok a vallásosság alakulásáról. Szekularizációs elméletek pro és kontra. In: Ütőn... Tanulmányok Tomka Miklós tiszteletére. Szerk.: HEGEDŰS RITA — RÉVAY EDIT. Szeged, 2007. (továbbiakban: FÖLDVÁRI, 2007.) 275-276. p. 23 Tomka, 1990.282. p.; Földvári, 2007.276. p.
