Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rajki Zoltán: Az adventista misszió társadalmi bázisának alakulása Magyarországon 1945 és 1989 között
Az adventista misszió társadalmi bázisának alakulása 75 feszültséget fokozta, hogy a társadalmi változások ezt a réteget sújtották leginkább (agrárolló mesterséges szétnyitása, beszolgáltatások, szövetkezetesítés).11 * * * 15 16 A kialakult politikai, gazdasági helyzetben sokan elveszítve földjüket a városokba költöztek, de nem tudtak beilleszkedni az ottani református gyülekezetekbe. Az új egyházvezetéstől semmilyen támogatást nem kaptak. Sőt ennek ellenkezőjét kellett tapasztalniuk. A református egyház tehát az aktív, egyháziasan vallásos rétegből veszített leginkább. Ezzel szemben a katolikus „átpártolok” felét a maguk módján vallásosak, illetve a vallásukat nem gyakorlók tették ki. A közel 17%-nyi különbség — az egyháziasan vallásos katolikus és református áttérők között — hátterében dogmatikai okok állhatták. Ugyanis a katolikus barokkos kegyesség jelentősen különbözött az adventisták protestáns gyakorlatától, ezért a katolikusok esetében az egyházhoz kevésbé kötődők könnyebben csatlakoztak az adventizmushoz. A Hetednapi Adventista Egyház missziójának társadalmi bázisa az ötvenes évektől a nyolcvanas évek első feléig (1950-1984) A kommunista hatalomátvétel rövidesen a többi egyházhoz hasonlóan a Hetednapi Adventista Egyház tevékenységére is kihatott. Az állam meghatározta imatermeik számát, a lelkészek működését hatósági engedélyhez kötötte. Lelkész nélkül csak „csendes istentiszteletet” tarthattak.Ifi Lakásokban sem szervezhettek istentiszteleteket. A felekezet kiadóhivatalát államosították, és a körleveleken, sokszorosított anyagon kívül az adventista könyvkiadás a hatvanas évek közepéig teljesen szünetelt, majd a hetvenes évek közepéig évente egy könyv publikálására volt lehetőség. A fentiek a könyvterjesztő tevékenység és az „úttörő misszió” teljes megszűnéséhez vezettek. A felekezet belső hitéleti aktivitását pedig tovább gyengítette az ifjúsági- és a gyermekmunka korlátozása, illetve a „szocialista evangélium” többeket megbotránkoztatott. Az államhatalom az egyház szervezeti életét is manipulálta, amelynek következményei az egyház vezetés kontraszelekciója, az állandó belső konfliktusok, egyházszakadások (1956, 1965, 1975), és konszolidációs törekvések voltak.17 11 ROMSICS IGNÁC: Magyarország története a XX. században. Bp., 2003. 309313, 350-352. p.; KÁDÁR IMRE: Egyház az idők viharában. Magyarországi Református Egyház a két világháború, a forradalmak és az ellenforradalom idején. Bp., 1957. 189-256. p.; DeZSKRI LÁSZLÓ: Nyílt levél az evangélikus egyház ügyében. Bp., 1948.; ÉLIÁS JÓZSIIÉ: A káriszmatikusság világpere és a reformáció. H.n., é.n.; DOHOS LÁSZLÓ GÁBOR: Belmissziói és szociális irányiatok a protestáns egyházakban és vallásos szervezetekben. In: A magyar protestantizmus, 1918—1948. Szerk.: LHNDVAIL. Ferenc. Bp., 1987. 263-313. p. 16 A csendes istentisztelet esetén nem lehetett prédikálni, csupán közös éneklés, ima és felolvasás volt engedélyezve. 17 RAJ KI, 2003.
