Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Eszter: Egy cseh nemes írása a törökök vallásáról a 17. századból

64

Egyháztörténeti Szemle IX/2 (2008)

nem lehet ok a hit elhagyására, hiszen aki ezt teszi „Góg és Magóg” népe mellé áll, és ez a nép biztos bukásra van ítélve.

Ezen a helyen tér ki a szabad akarat kérdésére. Hivatkozásaiból látszik, hogy jól ismerte Rotterdami Erasmus és Luther Márton vitáját, s utóbbi véleményét tartja elfogadhatónak. Luthernek a De servo arbitrio című munkájáról azt írja, hogy ez a könyv nyújtott neki biztonságot és erőt Konstantinápolyban.36 Budovec gyakran használja az Isten választottal kifejezést azokra, akik az Új Jeruzsálem örökösei lesznek, hiszen csak Isten kegyelme által tud az ember jót tenni, egyedül a hitre sem képes, a hit Isten ajándéka.37 Az Antialkorán többi fejezetében is hangsúlyozta a helyes emberi magatartás kialakításának fontosságát, ami azonban csak Isten kegyelméből történhet, tehát nem az ember érdeme. A helytelen magatartás kialakulásában azonban az emberé a felelősség, és az Istentől való elfordulás ítéletet von maga után.

A szabad akarat kérdését végül nem fejti ki részletesen, feltételezve, hogy olvasója ismeri Luther ide vonatkozó munkáját, amire hivatkozik is. Ezután felsorolja azokat a vádakat, amiket a keresztény hit ellen felhoznak, és ami elfordítja a kereszténységtől az embereket. Vagyis: Honnan tudjuk, hogy a Szentírás Isten szava és nem a Korán? Ha a kereszténység az igaz vallás, miért van annyi felekezet? Végül a harmadik ok, hogy a kereszténység tanítása szerint senki sem lehet teljesen biztos a saját üdvösségében, ellenben Mohamed szerint, aki betartja a Koránban írottakat, az üdvözül, tehát több biztonságot ad a mohamedán vallás. Budovec válaszol a vádakra. A Korán sugalmazottsága ellen legfontosabb érve, hogy nagyon zavaros, nem időrendben hozza az eseményeket, és sokkal később is keletkezett, mint a Biblia. A felekezetek sokfélesége abból adódik, hogy minden ember másként közelíti meg ugyanazt az egy és örök igazságot. Az üdvösség kérdésével kapcsolatban kigúnyolja a mohamedán paradicsom-elképzeléseket. Ezekre a kérdéseke már megadta ugyanezeket a válaszokat a második fejezetben. Újból megismétli azt a vádat, miszerint Mohamed azért nem engedte lefordítani arab nyelvről törökre a Koránt, mert félt, hogy akkor kiderülnek annak gyenge pontjai. Ezután még különféle elrettentő példákkal illusztrálja, hogy mennyire óvatosnak kell lenni, nehogy a hitetlenség csapdájába essünk. A fejezet végén figyelmeztet minden keresztényt, hogy ne felejtsen el hálát adni Istennek, hogy ismerheti az ő szavát és választottai közé tartozhat.

Az utolsó fejezet címe: A keresmény lovagról. Ennek megírása előtt valószínűleg alaposan tanulmányozta Rotterdami Erasmus hasonló című munkáját.38 A fejezetet két, már ismert képpel kezdi. Az egyiken a keresztény lovag ellenségeit ábrázolja (Gógot, Magógot, az Eretnekséget, a Ha36 Budovkc, 307. p.

37 Budovec, 307. p.

38 Rejchrtová, 28. p.