Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 1. szám - TANULMÁNY - Lukácsi Zoltán: Sombori József egyházi beszédei, avagy a katolikus prédikáció útkeresése a felvilágosodás korában

Sombori József egyházi beszédei

13

melyet elfelejteni egyik főbb hibája a mostani hangos üdőknek. Holott tánczosokra, musikusokra nincsen szüksége sem a Hazának, sem a Kereszténységnek; vagy ha vagyon, ezek hátrább maradhatnak: de vagyon szüksége igazságos, engedelmes, munkás tagokra; bölcs, és jó lelkű hazafiakra; szóval tökéletes Keresztényekre”.63

Egy házasságról szóló beszédében kifejti, hogy ha a szülők tudatlanok, akkor gyermekeik szívébe is csak hibákat csepegtetnek, és csak szaporítják az ostoba és tudatlan teremtmények számát.64 Több helyütt kritizálja a „módi” engedékeny, liberális nevelést.65 Beszédeiben újra és újra beszél az iskolázás fontosságáról, a szerinte helyes nevelési elvekről, az elme és szív együttes pallérozásáról, a szülők felelősségéről, a büntetés szükséges ám mértékletes voltáról stb., mert úgy látja, hogy az embert az állatok közül egyedül a nevelés emeli ki.66 Többször kikel a babonaság és tudatlanság ellen.67 68 Néha valósággal ódát zeng a tudományról, annyira lelkesedik iránta: „Egy ember, a ki gyermekkorában még kilenczig sem tudott számlálni, a tudományok és mesterségek által annyira pallérozza magát, hogy a csillagokat számlálja, nagyságokat és távolságokat méregeti. Egy ember, a ki kicsin korában a maga erejétől nem tudott talpra állani, ma a fellegekbe bátorkodik útazni”.6S

Szerinte a boldogság forrása a helyes gondolkodás.69 Fontos számára, hogy az új generáció a legkorszerűbb ismeretekre tehessen szert, ugyanakkor elítéli az új kort, amely a lerombolt bálványok helyébe az okosság bálványát emelte.70 Sokszor buzdít az olvasásra, de kortársaihoz hasonlóan figyelmeztet a rossz és veszélyes könyvek romboló hatására is.71

Véleménye szerint a 18. század becsapta az embereket. A „sok szép elmék”, akiket szerinte inkább szánni, mint csodálni kell, tehetségükkel a látókat vakokká tették, és „azért élezgették írótollaikat, hogy ama győzhetetlen kősziklát, melyre építette Krisztus a maga Anyaszen tégy házát, [...] tövéből kiáshassák”. Aki ennek az „alacsony” tudománynak hirdetője és követője, az „arany pohárból issza a mérget”.72 Legtöbbször csak általánosságban beszél róluk, néha azonban néven is nevezi őket. Voltaire-t szinte bocsánatkérően említi meg nagyboldogasszony-napi beszédében,

63 Sombort. III. 19. p.

64 Sombort. II. 216. p.

65 Sombort. II. 264.; III. 363-365. p.

66 SOMBORT. I. 145.; II. 205., 232., 257.; III. 110., 322., 352-353. p.

67 Sombort. I. 328.; II. 168.; III. 230. p.

68 Sombort. II. 186. p.

69 Sombort. III. 182. p.

70 Sombort. III. 242. p.

71 Sombort. II. 269.; III. 75. p.

72 Sombort. 1.188. p.