Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Eszter: Egy cseh nemes írása a törökök vallásáról a 17. századból
Egy cseh nemes írása a törökök vallásáról... 57 Konstantinápolyban sok olyan emberrel találkozott, akik elhagyták hitüket és áttértek az iszlámra. Budovec elsődleges céljaként el akarta kerülni azt a lehetőséget, hogy a keresztény cseh lovagok is így járjanak, és az iszlám esetleg cseh területeken is megjelenjen. Ezért írja csehül a művét, hogy minél szélesebb rétegekhez eljuthasson.15 Van egy másik veszély is, amitől Budovec igyekszik megóvni olvasóit, a Szentháromságot tagadó irányzatok elterjedése, ami elsősorban Morvaországban volt jellemző. Budovec nagyon fontosnak találta, hogy a keresztények fogjanak össze a törökök ellen, és tegyenek félre minden felekezeti ellenségeskedést, de a Szentháromság-tagadókkal elképzelhetetlennek tartott mindenféle együttműködést, sőt őket egyértelműen a törökök szövetségeseinek nevezte. Szerinte a Korán megírásánál is az ariánusok segítettek Mohamednek, és Konstantinápoly ostrománál a törökök mellett harcoltak a keresztények ellen. Budovec szerint veszélyesebbek, mint a mohamedánok, mert rólunk legalább mindenki tudja, hogy pogánvok, míg az antitrinitáriusok kereszténynek mondják magukat, és szokásaikban is a keresztény szokásokat követik. Legnagyobb bajnak azt tartotta, hogy ez az irányzat már megjelent a cseh tartományokban is.16 Budovec írása azonban nemcsak az aktuális politikai helyzetre reagált. A török birodalom terjeszkedésében a végidők jeleit vélte felfedezni. Ennek egyik jele volt sajátos kifejezésmódja, amely az apokaliptikus irodalom szimbolikájával mutatott hasonlóságot. A cseh irodalomban a 14. századtól kezdve jelen volt egy olyan irányzat, amely szerint a jelen eseményei a végidő és az ítélet közeli eljövetelére utalnak. Ennek első képviselője Jan Milic z Kroméríze volt, majd később a huszita irodalomban vált jelentőssé ez a műfaj. A huszita irodalomban főként arra került a hangsúly, hogy a romlott világban egy kis közösség, a „szent maradék” felveszi a harcot — a római pápasággal és Zsigmonddal azonosított — Antikrisztussal, majd miután győzelmet arattak, új, romlatlan világot alakítanak ki, ahol tökéletesen megvalósul Isten uralma. Harcukat a választott népnek az Ószövetségben leírt harcaihoz hasonlították, magukat Isten népének, vagy „Isten katonáinak” tartották, akiknek feladata, hogy legyőzze a bűnt, és megvalósítsa Krisztus uralmát. A huszita irodalom kifejezésmódja az Ószövetség prófétai könyveivel és a Jelenések könyvével mutat hasonlóságot. Szimbolikáját és választottságon alapuló gondolatait egyértelműen innen merítette.17 Budovec Antialkoránja ehhez a hagyományhoz kapcsolódik, nála azonban a török birodalom az a veszedelmes ellenség, ami ellen küzdeni 15 Budovkc, 50-52. p. 16 BUDOVKC, 43-46., 134. p. 17 Leggyakrabban felhasznált bibliai helyek: íz 11, 1-9.; íz 9,1-6.; íz 10.; Ez 38- 39., Jel 20-21.
