Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Baráth Béla Levente: Adalékok az Ecsedi Báthoriak 16. századi patrónusi tevékenységéhez és Nyírbátor reformációjához
42 Egyháztörténeti Szemle IX/2 (2008) récén felé vonuló és létszámát folyamatosan növelő „szent had” a magát isteni szabadítónak hirdető népvezér személyéhez kötődött. Karácsony György a zsarnokoskodó török megszállók ellen hirdetett népfelkelést. A Debrecen mellett letáborozó, az ország távoli részéből gyülekező „szent had” tagjai között a jobbágyok mellett sok nemes és főleg az egri várból érkezett katona is volt. Karácsony György egy darabig bírta Báthori Miklós és a szatmári kapitány bizalmát is.54 1570. április 16. után azonban, amikor eg)' jóslat következében több száz önként jelentkező ember vonult fegyver nélkül a törökök balaszentmiklósi (ma: törökszentmiklósi) palánkvára ellen, akiknek java részét lemészárolta az ellenfél alapvetően megváltozott a helyzet. A tragikus eset után tovább radikalizálódó és egyre kezelhetetlenebbé váló mozgalom vezérét egy erőszakos debreceni fellépése során meggyilkolták. A Tiszántúl Habsburg fennhatóság alatt álló részének védelméért felelős katonai irányítók is szembefordultak a „szent haddal”. A legmegbízhatóbb tudósítás szerint végül is II. Ecsedi Báthori Miklós kergette szét a fékevesztett csapatokat. Sikeres katonai ténykedését mutatja, hogy 1570-ben ő kezdte el kiépíttetni a később hivatalosan is végvárrá nyilvánított káliói várat. Egyháztámogató tevékenysége testvéreiéhez hasonlóan jelentős volt. Bár ha a katolikus és a protestáns egyháztörténeti irodalmat olvassuk meglehetősen eltérő eredményre juthatunk. Karácsonyi János úgy mutatja be, mint a bátori ferences barátok utolsó mentsvárát, akinek ecsedi udvarában majd 1583 után is működött egy ferences atya.55 Ellenben a protes- * 34 tekezések a történeti tudományok köréből, XXV/6. Bp., 1936. (továbbiakban: RÉVÉSZ, 1936.); ill. ZöVÁNYI, 1939. 19-21. p.; ZoVÁNYJ, 1939.; KaTHONA GÉZA: Karácsony György „szent hada” 1569-1570. In: Egyháztörténet, 1958. 265-280. p. A Karácsony-féle mozgalom egyháztörténeti értékelésével kapcsolatban meg kell elégednünk annyival, hogy nem lehet közvetlen kapcsolatát kimutatni, sem a Tiszántúlon éppen ekkor zenitjére érő Szentháromságellenes, sem a reformáció militáns anabaptista mozgalmaival. Érzelmi hátterét és céljait a széles körökben elterjedté vált 1570-re szóló apokaliptikus- eszkatológikus időpont és a magát isteni küldöttként bejelentő „fekete ember” fellépésének együttes hatása adta és spontán módon bontakoztatta ki. Mozgósító erejét mindenekelőtt a tetterős, de többnyire nyomasztó egzisztenciális viszonyok között élő jobbágyság és végvári katonaság körében fejtette ki. 34 A szatmári és tiszántúli német várkapitány 1568-1570-ig Jakob Raminger, 1570-1579-ig Christoph von Teuffenbach zu Mairhofen volt. Ld. Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16-17. században. I-II. In: Bethlen Gábor Hagyományőrség Egyesület Online: http://www.bethlenhagyomanyorseg.hu — 2008. június. (Pálffy Géza adatai alapján, vö. 25. sz. jegyz.) ” KARÁCSONYI, 1922. II. köt. 126. p. A szerző megfogalmazásából azon kívül, hogy Mágócsi János barát Báthori Miklós haláláig az ecsedi udvarban tartózkodott, nem derül ki egyértelműen feladatköre és a várúrhoz fűződő kapcsolata. Az sem magától értetődő, hogy Báthori Miklós 1566-ban áttette volna székhelyét Ecsedre, sem hogy ebből következően meg kellett volna szűnnie a
