Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)

2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mercs István: A prédikáció műfajának "klasszicizálódása". Pázmány Péter, Csúzy Zsigmond és Török Damaszcén prédikációiról

88

Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007)

Annyira, hogy még utalás szintjén sem vindikálja magának ezt a jogot. A bővíthetőség jelölésének elhagyása, a gyakorló igehirdetőhöz való kiszólások hiánya, a prédikációk kerek megformáltsága mind-mind azt sugalmazzák, hogy a korábbi gyakorlathoz képest az elhangzott és nyomtatott szöveg már nem tér el számottevő mértékben.

Az igehirdetés válasza a valláskritikára

„Veszedelemre indult a világ, nem a maga alkotmányának állapottyára, hanem az erköltsre nézve, (...) Az erköts állapottyában megvesztegette- tett világban támadtak már elég hamis kristusok. Azok tudniillik, kik az egy igaz Kristusnak Szent Evangyelomát megvetik, ennek a sok semmi hitü emberek írásait eleibe tévén, és ezen szabad életre utat nyitó Írások szerént élvén. Támadtak sok hamis próféták, kik a szabad életnek jóságát, tisztességét ékes szavakkal, válogatott okoskodásokkal, jósággal szinlett tsalogatásokkal úgy béakarják oltani az emberek szívébe, és úgy7 bé is oltották már sok ezer szívekbe, hogy a szent hit, a tiszta erkölts, majd nem egészszen számkivetésbe küldettek.” (T.D.IV/244.)

Török Damaszcén kitért arra is, hogy hogyan lehet ezen hatások ellen védekezni. „Adgy ki egy rósz erköltsű szolgán, egy haszontalan tanitón, egy ámitó személyen, és ájtatos Isten félő házat állítasz fel. Ne enged, hogy gyermekeidhez, házad népéhez tséltsap, szabad gondolaté szemtelen emberek járjanak, és így a te házad példája lészen a szép erköltsnek.” (T.D.IV/250.)

A háznép és a barátok gondos megválasztása topikus elem a keresztény tanításban. Am feltűnő, hogy már-már állandó jelzője a feslett erkölcsű személyeknek a „szabad gondolatú” meghatározás. A pontos értelmezéshez közelebb visz a pünkösd után XIV. vasárnapra írt beszéde. Ekkor arról értekezik, hogy egyszerre lehetetlenség szolgálni az Istennek és a világi dicsőségnek. „De látok jönni egy böltselkedő tudóst, mértékletes ábrázattal, aki is így szól hozzám. Én ugyan a természeti okosságon kívül semmi más Religiót nem tartok, azonban sem az indulatoktól magamat elragadtatni nem engedem, sem az emberekben reménységemet, boldogságomat nem vetem, egyedül az okoskodás reguláit követvén, minden kijelentett Religiónak állításai nélkül boldog vagyok.” (T.D.IV/33.)

Mint Európában érvényes tendenciával már Pázmánynak szembe kellett néznie „a reneszánsz nyomán kialakuló vallási közömbösséggel.”14 De Bitskey István felhívja a figyelmet, hogy az érsek a tekintetét a speciális magyarországi viszonyoknak köszönhetően a protestantizmus hatásának ellensúlyozására fordította.

Pázmány késő-barokk paptársának, Csúzy Zsigmondnak nyíltan hitvitázó prédikációinak a középpontjában a protestánsok kárhoztatása állt, kik „hasonulást okoznak, és dögleletes szakadásokat; úgy hogy nincs egy

14 Bitskey, 1979.45. p.